Good luck!

Estét!

Sorstársaimnak, akik szintén holnaptól néznek szembe az érettségivel, rengeteg sok sikert kívánok!

Csók:

Sophia.

This is war - Originals

Hát boldog májust!

Bocsánat, hogy a napokban nem jelentkeztem, de szombaton ballagok és kissé el vagyok havazva. De cserébe végre meghoztam az Originals-szösszenetet! Igen, ezzel a rövid kis izével szenvedtem annyit, de szerintem egész tűrhető lett:)

Csók:
Sophia.

Battles of the night - Chapter 5.

Igen, igen, még mindig késlekedek, tudom, de ez már nem lustaság, csak alig vagyok itthon, a szemeim meg nagyon nem díjazzák az éjszakai pötyögést. No, az Originals-sztorit még mindig nem tudom hozni - mily meglepő -, ugyanis nincs olyan állapotban, hogy elétek tárjam (elgépelések, helyesírás, rendezetlenség, félbehagyott mondatok...), szóval hozom, amit tudok: Battles of the night. Bár úgy tűnik, a legkedvesebb történetem kapja a legkevesebb figyelmet, önzőségem mégis határtalan, és pakolászom csak a részeket:D

Remélem, tetszeni fog, a fic-et pedig, amint eléri végső formáját, hozom!

Jó olvasást!

Csók:

Sophia.

Cassie Cruel Stories - Prologue

Lusta disznó vagyok, mint ezt már említettem, de azért valami apróságot mégiscsak hozok:) Mára ígértem a prológust, ami hiperrövid, de van. Az Originals-fic-et amint tudom, hozom, lehet, hogy még ma éjjel... Attól függ, meddig bírom a gép fényét elviselni. No, hát jó olvasást, tényleg nagyon rövid, de... Hát, semmi de, ez csak ennyi:D

Csók:

Sophia.

Lusta disznó...

Csókolom, csókolom!

Ha már lusta disznó vagyok és egy átkozott fejezetet vagy szösszenetet vagy akármit nem vagyok képes hozni, hát, blogot csinálni volt energiám tegnap éjjel :D

Mint már említettem, belekezdtem egy teljesen más lényegű történetbe, mint amit valaha írtam, és az éjszaka leple alatt összedobtam egy kezdetleges fejlécet, meg úgy egyáltalán, egy kis blogocskát. Mérget nem vennék rá, hogy jó is lett, de az nem ilyen sötét, már pedig én csak ilyet tudok, tehát a tavaszi feeling nagy kihívás... Na mindegy, szóval a lényeg, hogy összepepecseltem egy kis blogocskát és a prológus már fenn is van. Örülnék, ha meglesnétek, és közölnétek, hogy tetszik-e, vagy érdekel vagy ilyesmi, és akkor már jön is az első fejezet:)

A blog:

A Cassie Cruel Stories prológusa fel fog kerülni, csak még azt nem tudom, mikor, de a mai nap folyamán:) Addig is, köszönöm, ha benéztek az új blogra, örülnék a véleményeteknek:)

Csók:

Sophia.

Award:)

Előre bocsájtva, elnézést a csúszásért, a körülmények győztek... amint tudom, hozom az Originals-szösszenetet:)

Most pedig a lényeg. Megkaptam első díjamat, amiért örök hálám Moonacre-nak! Igazából, alig bírom elhinni, hihetetlenül meglepett, és borzasztóan örülök neki:) Bár már megy le a nap, de még így lenyugvóban mintha rám kacsintott volna...:)

a) Köszönd meg a díjat annak akitől kaptad (ez alap)!
b) Tedd ki a díj képét az oldaladra, bármilyen formában, majd másold át a kérdéseket a díj adójának oldaláról!
c) Válaszolj az eredeti kérdésekre! (szám szerint öt darab)
d) Küldd tovább maximum öt blogírónak!

Kérdések:

1. Volt valami (valaki) ami nagy szerepet játszott a történeted megalkotásában?

Hát hogyne:) A Trónok harca című filmsorozat Daenerys Targaryen-je, aki valami eszméletlen karakter, imádom. És emellett az exbarátom, Gergő, akinek a személyisége annyira rabul ejtett, hogy úgy éreztem, ő nem tűnhet el nyomtalanul, ezért Damon személyisége részben tükrözi az övét. És még egyetlen dolog, egy fogalom: a makacsság. Arról ódákat lehet zengeni, és igyekszem meg is tenni:)

2. Melyik szereplővel tudsz azonosulni leginkább?

Angele-el, mert van egy metafora, amit önmagára használ. Na, én azt használom magamra. "Az alábecsültek tipikus esete." Nos, én is az vagyok. Szőke vagyok, vékony, egyszóval kis édesnek látszom. De fiúk közt nevelkedtem, így az ő személyiségüket kaptam, és tudom, hogy mocsok dolog, de van, hogy kihasználom az ebből fakadó előnyöket. És még a TVD-ből Kol-lal, mert tudom, milyen érzés legkisebbként élni és felnőni, így magamra ismerek őrültségében és indulatosságában :)

3. Számodra mit jelent az írás?

Titkot, hibát, balesetet, békét, vihart. Röviden ezt tudnám mondani. Titkot, mert ez csak az enyém, csak én látom pontosan azt, amit leírok, mindenkinek más ugyanis a képzelete. Hibát, mert a személyiségbeli apró stiklik tökéletesen kijönnek a végeredményen. Balesetet, mert véletlenek sorozata szüli, hogy tollat - vagy épp laptopot - ragadjak. Békét, mert, bár sablon, de életem legnyugodtabb pillanatai, mikor írok. Vihart, mert nagyjából olyan hatással van rám. Elbűvöl, meglep, rettegéssel tölt el, de ugyanakkor a legcsodásabb dolog, amihez valaha szerencsém volt.

4. Mi volt az első történet amit írtál?

Igazából nem tudom, történetnek nevezhető-e, ugyanis verses formában keletkezett, és elég rövid, de az volt az első olyan dolog, ami kikerült a kezemből, és büszke voltam rá. Egy Quo vatis című dolog, ami egy csapat fiatalról szól, és a végére kiderül, hogy álom volt, és a 'lírai én' felismeri, hogy pusztán kissé személyiség-hasadt:D

5. Mit szoktál csinálni ha nincs ihleted?

Semmit, semmi nem kötelez ugyanis arra, hogy írjak. Ha elkap a hév, úgyis 2-3 fejezetet is lepötyögök, és a telefonom tele van versike-darabkákkal, csak úgy, mint a füzeteim. Nem szoktam semmi eszközhöz folyamodni, ugyanis úgy gondolom, hogy az ihlet egy olyan dolog, ami jön és megy, amikor csak akar. Nem szeretem erőltetni, jó barátom, és a barátok nem szeretik a kényszert:D

Akiknek küldöm:

1. FantasyGirl

2. Lana

Battles of the night - Chapter 4. (+ ez meg az...)

Szép napsütéses délutánt!

Ma egy kissé vegyes poszttal készültem. Hoztam természetesen új fejezetet, de ez nem minden. Először is leírom a nyilvánvalót, miszerint változtattam a blog külsején, mert ráuntam. Jelezzétek, hogy tetszik-e vagy sem, nem vagyok nagy mestere a fejléc-készítésnek, tehát azért ne tépjetek darabokra! :)

A második nagy bejelentésem, hogy belekezdtem egy új történetbe, egész pontosan tegnap délután. Péntek éjjel pattant ki az agyamból. Nincs benne semmi természetfeletti, csak egy egyszerű dráma, amibe azért majd csempészek némi akciót. Magyarországon játszódik, egy amerikai lány és egy magyar fiú történetét meséli el. Kérlek, mondjátok el, hogy érdekelne-e titeket, és akkor majd felteszem az ajánlóját. Ha érdekel, egy új blogot fogok indítani külön, csak annak a történetnek.

Harmadik közlendőm, hogy eszméletlen tehetségek élnek Magyarországon! A Britains Got Talent show 7. évadjában szerepelt egy csoport magyar táncos, és hatalmasat taroltak. Miért? Nézzétek meg!

Most pedig jöjjön az újabb fejezet.

Jó olvasást, kellemes délutánt!

Csók:

Sophia.

Celebration!

Jó estét! 

Április 11-e van, s ezért kötelesnek érzem magam, hogy megemlékezzem a Költészet napjáról, s egyben József Attila születésnapjáról. Mivel az említett nagyon nagy kedvencem, így főként sophiai teendőmnek gondolom, hogy kibökjem ezt a blogomra. Ugyanis a költészet az irodalom talán legszebb szelete (számomra), a gyerekmondókáktól elkezdve Szabó Lőrinc Különbékéjéig. Emlékezzünk hát kultúránk eme szép kis cseppjéről ezen a gyönyörű, napsütéses estén!

Tiszta szívvel

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.

Húsz esztendőm hatalom,

húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,

hát az ördög veszi meg.

Tiszta szívvel betörök,

ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,

áldott földdel elfödnek

s halált hozó fű terem

gyönyörűszép szívemen.

Mámor

Szeretném felverni lelkem dalával

A szomorúk szívét, a világot.

Most megbocsátok annak is,

Aki bántott.

Szeretném a keblemre ölelni az

Életért küzdő, fájó rabot.

Szeretném feltámasztani,

Aki halott.

Szeretném, hogyha lassabban forogna

És végre megállna a nagy kerék.

De a legjobban szeretném,

Ha szeretnék.

És szeretnék alkotni csodásat és

Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot

S aztán meghalni: Mert én a

Mámor vagyok.

Try someone less terrible... - Klaus (és egy icipici Caroline)

No, hát végre ez is elkészült. Előre bocsájtom, hogy nem lett valami nagy eresztés, de hát végül is csak próbálkozok, azt egy percig sem állítottam, hogy tudom is, mit csinálok:D

Szeretnék még ilyen TVD-s fanficeket írogatni, mert élvezem, csak hát örülnék a visszajelzéseknek:) De ezt a blogot nem szeretném pusztán a fan fictionok-ök hátára rakni, mert az elsődleges célom a Battles of the night közzététele volt, ezeket csak kedvtelésből, pluszban pakolászom, szóval nagyon örülök, hogyha tetszenek ezek a sztorik, de ha már ezeket elolvassátok, akkor légysziiiiii lessétek már meg azt a történetemet is, annyira imádom írni és annyi időt elb.... elpocsékolok vele, legalább egy pipát bökjetek oda, hogy tudjam, gáz vagyok-e :D

Köszönöm!:)

Jó olvasást!

Csók:

Sophia

Battles of the night - Chapter 3.

Heló ismét!
Meghoztam az újabb fejezetet Angele történetéből. Remélem, tetszeni fog!

+
A hétre tervezek még egy újabb Klaroline-momentet is, meg szeretném végre befejezni a Klaus-os rövid sztorim is, és akkor az elkövetkezendő két hétben talán az is felkerül:)

Kommentet írni, pipálgatni továbbra sem főbenjáró bűn! ;)

Jó olvasást!

Happy Bunny!

Nagyon boldog nyulacskát mindenkinek!

Most az ünnepek miatt egy darabig nem nagyon leszek aktív, bár én nem ünneplem a húsvétot személy szerint, de hát kiszúrtak velem odafenn, és egész pontosan húsvét hétfőn töltöm a 18-at, azaz nem igazán tartózkodom itthon, vagy úgy amúgy, ebben a világban... Tehát, mindenkinek boldog nyulambulamot, és az ünnepek elvonultával találkozunk!

Legyetek rosszak, álmodjatok Klaussal!

Csók:

Sophia

I did not know it was love - Klaroline szössz

Jó estét!

Ma megtáltosodtam. Főleg, miután olyan perceket kaptunk az új TVD résztől, amiktől a pocakom cigánykereket hányt... Hát elvégeztem az utolsó simításokat a Klaroline sztorimon. Rövid, de szerintem hatásos... Remélem. Ha tetszik, lehet, hogy a tervezettnél (2-3) több Klaroline epizódot pötyögök. De ehhez kell a visszajelzésetek, tehát kommentet hagyni nem bűn!

Jó olvasást!:)

Battles of the night - Chapter 2.

Jó reggelt!
Meghoztam egy újabb fejezetet. Ezt igazából zenére írtam, és egy kicsit kusza is, de nézzétek el nekem... éjszakánként ez jön ki.

Erre a számra írtam. A szövegnek őszintén nem sok köze van hozzá, de a hangulat miatt érdemes meghallgatni, mielőtt nekiállna valaki az olvasásnak :)

Philip Morris /esti versike nagyoknak...

Jó estét! Tudom, az ég világon senki nem olvas, de úgy döntöttem, feldobom egy decemberi versikémet. Egy nagyon hosszú, álmatlan, rosszkedvű, láncdohányos éjszakán keletkezett, amikor is majd' odafagytam az ablakpárkányra, ahol üldögéltem, a nyitott ablakban. Remélem, tetszik!


Philip Morris

Ó, micsoda áldás vagy te nekünk,
Kis papírgalacsin, kedves kis semmi!
Mit is csinálnánk, nélküled, míg élünk,
S míg csepp dolgot sem tudunk tenni...
Mitől égne torkunk, s mitől fagyna
rá az álom elménkre örökre?
S mitől kerülne bilincs a vasakaratra
Mikor azt ígérjük többet nem, jövőre...
Néma csendben, vaksötétben,
Még a gyönge árvák is alszanak.
Én pedig kába nevetésbe
Bódultan vagyok, hasztalan.
Te, te csodatévő, te! Isteni találmány!
Te, aki átvezetsz erdőszéli ködviharban,
Te csodálatos varázs. Te ős dohány!
Kezem remeg, s nincsen örömem a mában,

De ahogy ujjaim közt egyre rövidebbre hamvadsz,
S kaparó mérged testembe vegyül,
És hogy te mindent elveszel, de azért kicsit adsz
Amikor a szerencsétlen gyermek elgyengül,
És ahogy te mindig vigasztalsz, és sohasem
Hagysz magamra, csak mert épp nem vagyok jó,
És ahogy orromba bújsz, s a szemem
Könnyekben tör ki... Te odaadó!

Míg mitikus füstöd vad varázslatként
Ajkaim közül tovaszökik, s megtölti
A várost, mintegy ajándékként
Amiért a gyenge vándor két kezét megköti,
Érzem, hogy te vigyázol rám. Te ott
Leszel legsötétebb éjszakáimon, legsúlyosabb nappalaimon,
Legfényesebb csillagaimon. És adott
Nekem már sok mindent az univerzum, fény, dics, bor. Padon

Ülni, várni, arra, aki késik,
Arra, aki valahol elakadt az úton.
Te vagy az őröm. És megtérik
A sötét vándor. A tengerentúlon.

Battles of the night - Chapter 1.

És, csak mert most ilyen kis vidám gyerek vagyok, meg is hoztam a legkedvencebb történetem első fejezetét! Remélem, tetszeni fog. Én imádom.

Let me introduce myself...

Heyyo!

Becses nevem Zsófia, nem mintha nem lenne egyértelmű a Sophiából. Na mindegy... Próbálkozom írogatni, és úgy döntöttem, ismét nagy vagány leszek, és felpakolászom a világhálóra a dolgaim. Igen, ismét, mert már volt pár blogom, csak elfelejtettem azt az e-mail-emet meg a jelszavam...:$ Gyökér vagyok tudom.

No, lényeg az, hogy elvetemült egy fantáziával átkozott meg a sors, tehát a történeteim abszolút nem ragaszkodnak a valósághoz, lehetetlen őket elhelyezni hétköznapi világszemlélettel. Csak úgy van értelmük, ha az ember el is hiszi, hogy bármi megtörténhet. A többiek max komplett hülyének néznek... Vagy mindenki. Lehet, hogy van benne igazság.

Nos, hát lényeg a lényeg: az aktuális kedvenc sztorim a Battles of the night, mivel azt kezdtem mostanában és bele vagyok lendülve. A Cassie Cruel történetek már elég régiek, de a kicsi szívemhez nőttek, nincs lelkem eltitkolni a világ elől. 

Végül még csak annyit, hogy hallgassatok Lana del Rey-t, mert ő generációnk kib.... királynője!;)

Csók.