Good luck!

Estét!

Sorstársaimnak, akik szintén holnaptól néznek szembe az érettségivel, rengeteg sok sikert kívánok!

Csók:

Sophia.

This is war - Originals

Hát boldog májust!

Bocsánat, hogy a napokban nem jelentkeztem, de szombaton ballagok és kissé el vagyok havazva. De cserébe végre meghoztam az Originals-szösszenetet! Igen, ezzel a rövid kis izével szenvedtem annyit, de szerintem egész tűrhető lett:)

Csók:
Sophia.

Battles of the night - Chapter 5.

Igen, igen, még mindig késlekedek, tudom, de ez már nem lustaság, csak alig vagyok itthon, a szemeim meg nagyon nem díjazzák az éjszakai pötyögést. No, az Originals-sztorit még mindig nem tudom hozni - mily meglepő -, ugyanis nincs olyan állapotban, hogy elétek tárjam (elgépelések, helyesírás, rendezetlenség, félbehagyott mondatok...), szóval hozom, amit tudok: Battles of the night. Bár úgy tűnik, a legkedvesebb történetem kapja a legkevesebb figyelmet, önzőségem mégis határtalan, és pakolászom csak a részeket:D

Remélem, tetszeni fog, a fic-et pedig, amint eléri végső formáját, hozom!

Jó olvasást!

Csók:

Sophia.

Cassie Cruel Stories - Prologue

Lusta disznó vagyok, mint ezt már említettem, de azért valami apróságot mégiscsak hozok:) Mára ígértem a prológust, ami hiperrövid, de van. Az Originals-fic-et amint tudom, hozom, lehet, hogy még ma éjjel... Attól függ, meddig bírom a gép fényét elviselni. No, hát jó olvasást, tényleg nagyon rövid, de... Hát, semmi de, ez csak ennyi:D

Csók:

Sophia.

Lusta disznó...

Csókolom, csókolom!

Ha már lusta disznó vagyok és egy átkozott fejezetet vagy szösszenetet vagy akármit nem vagyok képes hozni, hát, blogot csinálni volt energiám tegnap éjjel :D

Mint már említettem, belekezdtem egy teljesen más lényegű történetbe, mint amit valaha írtam, és az éjszaka leple alatt összedobtam egy kezdetleges fejlécet, meg úgy egyáltalán, egy kis blogocskát. Mérget nem vennék rá, hogy jó is lett, de az nem ilyen sötét, már pedig én csak ilyet tudok, tehát a tavaszi feeling nagy kihívás... Na mindegy, szóval a lényeg, hogy összepepecseltem egy kis blogocskát és a prológus már fenn is van. Örülnék, ha meglesnétek, és közölnétek, hogy tetszik-e, vagy érdekel vagy ilyesmi, és akkor már jön is az első fejezet:)

A blog:

A Cassie Cruel Stories prológusa fel fog kerülni, csak még azt nem tudom, mikor, de a mai nap folyamán:) Addig is, köszönöm, ha benéztek az új blogra, örülnék a véleményeteknek:)

Csók:

Sophia.

Award:)

Előre bocsájtva, elnézést a csúszásért, a körülmények győztek... amint tudom, hozom az Originals-szösszenetet:)

Most pedig a lényeg. Megkaptam első díjamat, amiért örök hálám Moonacre-nak! Igazából, alig bírom elhinni, hihetetlenül meglepett, és borzasztóan örülök neki:) Bár már megy le a nap, de még így lenyugvóban mintha rám kacsintott volna...:)

a) Köszönd meg a díjat annak akitől kaptad (ez alap)!
b) Tedd ki a díj képét az oldaladra, bármilyen formában, majd másold át a kérdéseket a díj adójának oldaláról!
c) Válaszolj az eredeti kérdésekre! (szám szerint öt darab)
d) Küldd tovább maximum öt blogírónak!

Kérdések:

1. Volt valami (valaki) ami nagy szerepet játszott a történeted megalkotásában?

Hát hogyne:) A Trónok harca című filmsorozat Daenerys Targaryen-je, aki valami eszméletlen karakter, imádom. És emellett az exbarátom, Gergő, akinek a személyisége annyira rabul ejtett, hogy úgy éreztem, ő nem tűnhet el nyomtalanul, ezért Damon személyisége részben tükrözi az övét. És még egyetlen dolog, egy fogalom: a makacsság. Arról ódákat lehet zengeni, és igyekszem meg is tenni:)

2. Melyik szereplővel tudsz azonosulni leginkább?

Angele-el, mert van egy metafora, amit önmagára használ. Na, én azt használom magamra. "Az alábecsültek tipikus esete." Nos, én is az vagyok. Szőke vagyok, vékony, egyszóval kis édesnek látszom. De fiúk közt nevelkedtem, így az ő személyiségüket kaptam, és tudom, hogy mocsok dolog, de van, hogy kihasználom az ebből fakadó előnyöket. És még a TVD-ből Kol-lal, mert tudom, milyen érzés legkisebbként élni és felnőni, így magamra ismerek őrültségében és indulatosságában :)

3. Számodra mit jelent az írás?

Titkot, hibát, balesetet, békét, vihart. Röviden ezt tudnám mondani. Titkot, mert ez csak az enyém, csak én látom pontosan azt, amit leírok, mindenkinek más ugyanis a képzelete. Hibát, mert a személyiségbeli apró stiklik tökéletesen kijönnek a végeredményen. Balesetet, mert véletlenek sorozata szüli, hogy tollat - vagy épp laptopot - ragadjak. Békét, mert, bár sablon, de életem legnyugodtabb pillanatai, mikor írok. Vihart, mert nagyjából olyan hatással van rám. Elbűvöl, meglep, rettegéssel tölt el, de ugyanakkor a legcsodásabb dolog, amihez valaha szerencsém volt.

4. Mi volt az első történet amit írtál?

Igazából nem tudom, történetnek nevezhető-e, ugyanis verses formában keletkezett, és elég rövid, de az volt az első olyan dolog, ami kikerült a kezemből, és büszke voltam rá. Egy Quo vatis című dolog, ami egy csapat fiatalról szól, és a végére kiderül, hogy álom volt, és a 'lírai én' felismeri, hogy pusztán kissé személyiség-hasadt:D

5. Mit szoktál csinálni ha nincs ihleted?

Semmit, semmi nem kötelez ugyanis arra, hogy írjak. Ha elkap a hév, úgyis 2-3 fejezetet is lepötyögök, és a telefonom tele van versike-darabkákkal, csak úgy, mint a füzeteim. Nem szoktam semmi eszközhöz folyamodni, ugyanis úgy gondolom, hogy az ihlet egy olyan dolog, ami jön és megy, amikor csak akar. Nem szeretem erőltetni, jó barátom, és a barátok nem szeretik a kényszert:D

Akiknek küldöm:

1. FantasyGirl

2. Lana

Battles of the night - Chapter 4. (+ ez meg az...)

Szép napsütéses délutánt!

Ma egy kissé vegyes poszttal készültem. Hoztam természetesen új fejezetet, de ez nem minden. Először is leírom a nyilvánvalót, miszerint változtattam a blog külsején, mert ráuntam. Jelezzétek, hogy tetszik-e vagy sem, nem vagyok nagy mestere a fejléc-készítésnek, tehát azért ne tépjetek darabokra! :)

A második nagy bejelentésem, hogy belekezdtem egy új történetbe, egész pontosan tegnap délután. Péntek éjjel pattant ki az agyamból. Nincs benne semmi természetfeletti, csak egy egyszerű dráma, amibe azért majd csempészek némi akciót. Magyarországon játszódik, egy amerikai lány és egy magyar fiú történetét meséli el. Kérlek, mondjátok el, hogy érdekelne-e titeket, és akkor majd felteszem az ajánlóját. Ha érdekel, egy új blogot fogok indítani külön, csak annak a történetnek.

Harmadik közlendőm, hogy eszméletlen tehetségek élnek Magyarországon! A Britains Got Talent show 7. évadjában szerepelt egy csoport magyar táncos, és hatalmasat taroltak. Miért? Nézzétek meg!

Most pedig jöjjön az újabb fejezet.

Jó olvasást, kellemes délutánt!

Csók:

Sophia.