Celebration!

Jó estét! 

Április 11-e van, s ezért kötelesnek érzem magam, hogy megemlékezzem a Költészet napjáról, s egyben József Attila születésnapjáról. Mivel az említett nagyon nagy kedvencem, így főként sophiai teendőmnek gondolom, hogy kibökjem ezt a blogomra. Ugyanis a költészet az irodalom talán legszebb szelete (számomra), a gyerekmondókáktól elkezdve Szabó Lőrinc Különbékéjéig. Emlékezzünk hát kultúránk eme szép kis cseppjéről ezen a gyönyörű, napsütéses estén!

Tiszta szívvel

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.

Húsz esztendőm hatalom,

húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,

hát az ördög veszi meg.

Tiszta szívvel betörök,

ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,

áldott földdel elfödnek

s halált hozó fű terem

gyönyörűszép szívemen.

Mámor

Szeretném felverni lelkem dalával

A szomorúk szívét, a világot.

Most megbocsátok annak is,

Aki bántott.

Szeretném a keblemre ölelni az

Életért küzdő, fájó rabot.

Szeretném feltámasztani,

Aki halott.

Szeretném, hogyha lassabban forogna

És végre megállna a nagy kerék.

De a legjobban szeretném,

Ha szeretnék.

És szeretnék alkotni csodásat és

Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot

S aztán meghalni: Mert én a

Mámor vagyok.