Bocsánat, hogy a napokban nem jelentkeztem, de szombaton ballagok és kissé el vagyok havazva. De cserébe végre meghoztam az Originals-szösszenetet! Igen, ezzel a rövid kis izével szenvedtem annyit, de szerintem egész tűrhető lett:)
Csók:
Sophia.
Originals - This is war
A hibrid elégedetten figyelte Elijah belépését a nappaliba. Öccse mosolygott rá, de miért is ne tenné? Klaus csak a két fiatalabbra volt dühös, az erkölcscsőszre abszolút nem. De mégis mutatnia kellett, hogy igenis ő parancsol, így hát nem engedte ajkainak, hogy megrezzenjenek. Komoly arccal fogadta testvérét, a kandalló mellett.
- Mi volt az egyetlen feladatod? - kérdezte tőle sötét hangon, hogy haragosnak tettesse magát. Elijah bólintott, és komolyan nézett rá.
- Kijuttatni Rebekah-t és Kolt Mystic Falls-ból - felelte őszintén. Klaus elégedett volt, hogy a férfi nem próbál mentegetőzni. Még.
- És megtetted, mondd csak? - lépett közelebb, mintegy biztosítva, hogy testvére ne térhessen ki a válaszadás elől.
- Ők ketten a legnagyobb biztonságban, épségben elhagyták a várost - mondta az szemlesütve. Klaus felnevetett. Nem ez volt a kérdés.
- Közben mit is műveltek, kérlek, emlékeztess! - förmedt rá a férfire. Elijah felsóhajtott.
- Rátámadtak Caroline-ra - suttogta. Szégyenkezett fiatal testvérei viselkedése miatt. Egy ártatlan lányra támadni, csak mert haragszanak a bátyjukra... Elijah számára ez elfogadhatatlan volt. Ráadásul ő maga is felfogta, micsoda áldozat volt bátyjától, hogy hagyta a két pszichopatának, hogy megszégyenítsék. Nem hitte volna, hogy Niklaus nem fogja megtorolni öccsükön és húgukon azt az estét, de eddig nem tette. A két fiatal nem kapott büntetést, s ezzel több, mint boldognak kellett volna lenniük. De ehelyett tovább keresték a bajt. Caroline-nak ártani a lehető legrosszabb ötlet volt. Elijah tudta, hogy Klaus szerelmes a lányba, s sokkal önmaga elé helyezi annak érdekeit. Ezt pedig nem sokan mondhatják el magukról. Talán senki.
- Mi volt az egyetlen feladatod? - kérdezte tőle sötét hangon, hogy haragosnak tettesse magát. Elijah bólintott, és komolyan nézett rá.
- Kijuttatni Rebekah-t és Kolt Mystic Falls-ból - felelte őszintén. Klaus elégedett volt, hogy a férfi nem próbál mentegetőzni. Még.
- És megtetted, mondd csak? - lépett közelebb, mintegy biztosítva, hogy testvére ne térhessen ki a válaszadás elől.
- Ők ketten a legnagyobb biztonságban, épségben elhagyták a várost - mondta az szemlesütve. Klaus felnevetett. Nem ez volt a kérdés.
- Közben mit is műveltek, kérlek, emlékeztess! - förmedt rá a férfire. Elijah felsóhajtott.
- Rátámadtak Caroline-ra - suttogta. Szégyenkezett fiatal testvérei viselkedése miatt. Egy ártatlan lányra támadni, csak mert haragszanak a bátyjukra... Elijah számára ez elfogadhatatlan volt. Ráadásul ő maga is felfogta, micsoda áldozat volt bátyjától, hogy hagyta a két pszichopatának, hogy megszégyenítsék. Nem hitte volna, hogy Niklaus nem fogja megtorolni öccsükön és húgukon azt az estét, de eddig nem tette. A két fiatal nem kapott büntetést, s ezzel több, mint boldognak kellett volna lenniük. De ehelyett tovább keresték a bajt. Caroline-nak ártani a lehető legrosszabb ötlet volt. Elijah tudta, hogy Klaus szerelmes a lányba, s sokkal önmaga elé helyezi annak érdekeit. Ezt pedig nem sokan mondhatják el magukról. Talán senki.
- Ahogy mondod, kedves Elijah... Ahogy mondod - fortyogott Klaus. Őrülten dühös volt a két kölyökre, amiért bántották a szőkeséget. Azt a szépséges angyalt, aki befogadta őt és vigyázott rá akkor, amikor a testvérei magára hagyták. Nem hagyhatta büntetlenül, hogy az a két kis nyavalyás ártson neki. Amikor kiszabadította a lányt, megesküdött neki, hogy Kol megfizet azért, amit tett. Rebekah, legjobb tudomása szerint csak Caroline elrablásában segédkezett. A piszkos munkát a kisöccse végezte. Még mindig kirázta a hideg, ha eszébe jutott, milyen állapotban talált a lányra. Milyen csendesen és szinte élettelenül lógott a karjában, míg hazavitte. Csak sírdogált, halkan, és azért könyörgött, hogy Klaus soha többé ne engedje, hogy bántsák. Ő megesküdött, szent esküt tett annak a lánynak! És be is fogja tartani. De nem fogja megkarózni egyik kölyköt sem. Az túl egyszerű lenne.
- Hol vannak? - kérdezte Elijah-t, amikor némiképp lehiggadt.
- Kint várakoznak - felelte az, mire a hibrid meglepődött.
- Idehoztad őket? - nézett rá felhúzott szemöldökkel. Elijah bólintott.
- Hol vannak? - kérdezte Elijah-t, amikor némiképp lehiggadt.
- Kint várakoznak - felelte az, mire a hibrid meglepődött.
- Idehoztad őket? - nézett rá felhúzott szemöldökkel. Elijah bólintott.
- Úgy gondoltam, így helyes. Megérdemlik a büntetést, s ezt minden bizonnyal ők is tudják - mondta nagyon komolyan. Klaus felnevetett. Még hogy Kol tisztában legyen ilyesmivel! Öccse soha nem fogadná el. Igazi harcos. Akárcsak én, gondolta keserűen. Megijesztette, mennyi közös vonásuk van Kollal. Mikor ez eszébe jutott, önkéntelenül is arra gondolt, vajon ő is ennyire szívtelen? Ennyire nem számít neki, kinek árt azzal, amit tesz? Sajnos tudta a választ. Igen.
- Hozd be őket, Elijah - mondta halkan, és nekidőlt a kandalló melletti falnak. Fél perc múlva a két kölyök ott állt előtte. Kol vérmocskos volt, Klaus pedig felismerte Caroline vérének illatát. Éktelen haragra gerjedt.
- Hogy mersz így belépni a házamba? - üvöltött Kolra, aki szemlesütve állt előtte, akárcsak húga. Azonban Kol ajkain mosoly játszott, így a hibrid tudta, mindez csak színjáték.
- Hogy mersz így belépni a házamba? - üvöltött Kolra, aki szemlesütve állt előtte, akárcsak húga. Azonban Kol ajkain mosoly játszott, így a hibrid tudta, mindez csak színjáték.
- Elijah olyan hirtelen hurcolt el ide, hogy nem volt időm átöltözni - felelte szemtelenül. Klaus csak nehezen tudta megállni, hogy ne törje ki öccse nyakát abban a szent minutában. Vett két mély levegőt, aztán figyelmen kívül hagyva a kis pszichopatát, Rebekah-hoz fordult.
- Miért hagytad neki? - kérdezte egyszerűen. A lány ijedten pillantott fel rá. Szemeiben megbánás és félelem csillogott, kis ajkai remegtek. Remek, gondolta Klaus, legalább egyikük felfogja tettük súlyát.
- Dühösek voltunk rád - felelte csendesen. A hibrid közelebb lépett hozzá, s mikor a lány újra lehajtotta volna fejét, az álla alá nyúlt, hogy jól lássa az arcát.
- Miért is voltatok dühösek?
- Mert megölted Anyák - suttogta. Klaus felnevetett.
- Kitombolhattátok magatokat - mondta.
- De...
- Kitombolhattátok magatokat, nem? - üvöltötte. - Engedtem, vagy nem engedtem?
- Engedted - nyögte ki Rebekah könnyes szemmel.
- De nektek kellett a repeta...
- Kol mondta, hogy...
- Ne fogd ezt Kolra! - lökte a szemközti falnak húgát. Dühe az eget verdeste, míg nézte, ahogy a lány lecsúszik a fal mentén, s a földön marad, összekuporodva. Öccse karba tett kézzel figyelte, és Elijah sem avatkozott bele. - Talán kényszerített, hogy segíts neki? Azt mondta, megöl, ha nem teszed? - suhant oda a földön reszkető lányhoz.
- Nem - lehelte az könnyek között.
- Ne sírj, tudod, hogy nem hat meg - morogta a hibrid, mikor indulatai csillapodtak a lánnyal szemben.
- Visszaraksz a koporsóba? - kérdezte Rebekah, de amint meglátta Klaus elsötétülő arcát, gyorsan kihúzta magát. - Nem hibáztatnálak érte, megérdemlem. Csak kérdezem. Hogy tudjam, mi lesz a sorsom.
- Caroline tudta, mi lesz a sorsa? - hajolt a lányhoz egész közel a hibrid. - Tudta, hogy távozásom után alig két perccel már a kezeitek között lesz, és két éjszakán keresztül szenved? Közöltétek vele előre, mi fog történni? - kérdezte, mialatt haragja lángja ismét erősödni kezdett. Rebekah egyre jobban sírt.
- Nem, nem mondtuk el neki, bátyám - suttogta alig hallhatóan. Klaus elégedett volt. Halálra rémítette a húgát. Már csak Kol volt hátra.
- Nem mozdulsz innen, bármit teszek. Megértetted? - súgta húgának. Az reszketve bólintott. - Helyes - nyugtázta, majd felkelt, és Kolhoz lépett. Az már nem mosolygott. Elképesztette, milyen lelki terrort fejt ki a lánnyal szemben a bátyja. Ha imádott Rebekah-ját így kezeli, mit fog tenni vele?
- Milyen őrült hang súgta neked, hogy nem fogsz itt állni előttem azután, amit tettél? - kérdezte a hibrid. Kol vállat vont.
- Tudtam, hogy ez lesz - felelte egyszerűen. Klaus összevonta szemöldökét.
- Kicsit sem félsz?
- Mitől? A koporsótól? Elég sokat lazáztam benne, már nem akadok fenn ilyen apróságokon. Előbb-utóbb úgyis kiengedsz - vont ismét vállat a fiú. Klaus elégedett volt magával. Túljárt a kölykök eszén.
- Miből gondolod, hogy koporsóba kerülsz? - kérdezte. Mindkét kistestvére felkapta fejét.
- Talán nem kerülök? - nézett rá végre Kol. A hibrid megrázta fejét.
- Ennyire könnyű nem lehet. Nem fogsz minket csak úgy elengedni - mondta Rebekah, aki végre képes volt megszólalni.
- Jól látod, húgom, nem foglak elengedni. De nem is szúrlak le. Elvégre az öntudatlanság áldás, és ti nem érdemeltem semmiféle könnyebbséget - mondta nyugodtan. Hallotta, hogy testvérei szíve hevesebben kezd verni. Úgy gondolta, itt az ideje, hogy közölje büntetésüket.
- Itt maradtok velem. Egy tapodtat sem mozdultok Mystic Fallsból. Velem reggeliztek, velem ebédeltek, velem vacsoráztok. Az én szabályaim szerint játszotok. Nem öltök. Nem szórakoztok. Csak éltek, velem, mellettem. Nem szegültök ellenem, mert akkor a poklok poklát szabadítom rátok! - közölte határozatát. Kol felnevetett.
- Miből gondolod, hogy képes vagy rá? - kérdezte pimaszul. Klaus felé fordult.
- Miből gondolod, hogy nem? - nézett rá fenyegetően. Öccse egyből visszahúzódott. Ismerte a hibridnek ezt az arcát. Mikor így néz valakire, abból semmi jó nem sülhet ki.
- Niklaus, biztos vagy benne, hogy ez a legjobb ötlet? - kérdezte Elijah halkan. A hibrid megpördült, hogy a hitetlen tamás szemébe nézzen.
- Mármint, hogy kordában tudom-e tartani őket? - vakkantotta, aztán ránézett a két kölyökre. - Könnyűszerrel - jelentette ki. - Most pedig, gyerekek, mehettek. De ha éjfélre nem lesztek mindketten itt, levadászlak benneteket, és megtudjátok, mi jár a szabályszegésért - közölte. A két fiatal tizedmásodperc alatt eltűnt a szeme elől. Ekkor meghallotta telefonja csengését.
- Bocsáss meg, Elijah - bólintott oda testvérének, és elhagyta a nappalit. A kijelzőn Stefan neve villogott.
- Igen?
- Klaus, mit csinálsz most? - hallotta a régi ismerős hangot.
- Regulázom a gyerekeket - felelte szórakozottan. - Mit akarsz?
- Nincs kedved összefutni velem?
- Ó, csak nem randi? - nevetett fel a hibrid.
- Majdnem. Ha már úgyis a nyakunkon maradsz, legalább ápoljunk jó kapcsolatot. Úgy is meg kell köszönnöm, amit Caroline-ért tettél - mondta csendesen. A hibrid felsóhajtott. Hát persze. Ha hálálkodásról van szó, a kis Salvatore a mester.
- Hol?
- A Lockwood pincében, egy óra múlva - mondta a férfi.
- Rendben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése