Battles of the night - Chapter 5.

Igen, igen, még mindig késlekedek, tudom, de ez már nem lustaság, csak alig vagyok itthon, a szemeim meg nagyon nem díjazzák az éjszakai pötyögést. No, az Originals-sztorit még mindig nem tudom hozni - mily meglepő -, ugyanis nincs olyan állapotban, hogy elétek tárjam (elgépelések, helyesírás, rendezetlenség, félbehagyott mondatok...), szóval hozom, amit tudok: Battles of the night. Bár úgy tűnik, a legkedvesebb történetem kapja a legkevesebb figyelmet, önzőségem mégis határtalan, és pakolászom csak a részeket:D

Remélem, tetszeni fog, a fic-et pedig, amint eléri végső formáját, hozom!

Jó olvasást!

Csók:

Sophia.

Chapter 5. - I'll spread my wings and I'll learn how to fly

"And for the first time in hundreds of years, the night came alive with
the music of dragons..."

(G.o.T.<3)

[zene1]

   Eltelt két nap, majd egy újabb és egy újabb. Hetek múltak, de Angele nem hallott Damon felől. Betegesen hiányzott neki a férfi, de tudta, ő küldte el, és különben is, volt jobb dolga is. Már május vége volt, és köztudottan június első hétvégéjén tartja a város a szépségkirálynő választást. Angele-nek készülnie kellett a versenyre, emellett egy megfelelő kísérőt is kellett találnia, hisz Thayer nem állhatott mellette a téren, elvégre egyáltalán nem volt a városka kedvence. Sőt. Ez szerencsére felemésztette minden idejét, és nem volt kapacitásra másra gondolni. Damon távozása után a lány letette az érettségit, és már jelentkezett néhány egyetemre, de egyikre sem akart különösen bejutni. Valami hiányzott, valami motiváció. Eddig az lebegett a szeme előtt, Chris halála óta, hogy elszakadjon az apjától és olyan távolra kerüljön Girantól, amennyire csak lehetséges. Most már ez sem mozgatta igazán. Üres volt, szimplán tette a dolgát, de valami apróság hiányzott. Valami, ami azzá tette őt, aki. Valaki.

- Angele! - kiáltott oda neki Charity a szemerkélő esőben. Azóta esett, hogy elküldte Damont, és tudta is, miért. Hangulatuk időjárás-befolyásolása mindenkire megtette hatását. Ő és a férfi is kellemetlenül zsibbadtak lehettek, ha ilyen nyomasztó és jellegtelen időt hoztak a városra. Angele-nek azonban be kellett fejezni a gondolkodást, ugyanis Charity odaért hozzá a fekete esernyőjével. - Szia! Na, nem kocsival megyünk? - kérdezte barátnőjét, mire az megrázta a fejét.

- Nem. Sétálni akarok - mondta seszínű hangon. Char aggódón nézett rá.

- Még esernyőd sincs, Angele! - mondta anyáskodón, de a szöszi elütötte az ernyőt, amit a lány a feje fölé nyújtott.

- Van kapucnim - mutatott a fejébe húzott fekete csuklyára. Az emberek nem ezt szokták meg Angele-től. Mióta a férfit elküldte, szinte gyászolt. Úgy érezte, akaratán kívül, ugyanis csak szimplán elkezdték vonzani a sötét dolgok. Még most is dögös volt és gyönyörű, természetesen, de már nem úgy, mint egy hercegnő. Külsőben egyre jobban kezdett hasonlítani személyiségére, már nem próbált tündérkének látszani, főleg, amióta Damon angyalnak nevezte utoljára. Jó, ez persze nevetséges, még a neve is angyalt jelentett, de az, ahogy a férfi mondta... Amilyen csodálattal... Angele el akarta felejteni, milyen volt égi tüneménynek lenni, aki mintegy megváltja a sötét idegent, aki mellé szegődik. El akart felejteni mindent a különleges férfivel kapcsolatban. Most főleg muszáj volt felejtenie, hisz épp táncpróbára tartottak a művelődési központba. Charity pusztán kísérte Angele-t, és persze Kristyt, aki szintén indult, és a motoros fiúját, Darrent kérte maga mellé kísérőnek. Angele, a város legkeresettebb szépsége pedig nem talált megfelelő partnert. Mindenkit Damonhoz mért. Úgy érezte, csak az a sötét gyönyörűség mutathat mellette tökéletesen, és senki más. A férfi szakasztott mását kereste égen-földön, de persze nem találta. Ilyen csodából csak egy lehet a világon.

   A központ épülete előtt megálltak, hogy bevárják Kristyt és Darrent. Persze, motorral jöttek. A magas és hirtelenszőke fiú lekapta az apró lányt a motorról, és ölben hozta. Charity mosolygott. Angele nem. Kristy viszont megszokta a szőkeség különös modorát, és csak vigyorgott.

- Sziasztok! Nem semmi fuvarom van, mi? - nevetett fel, aztán megcsókolta a fiút. Az úgy szorította az picurka szépséget, hogy akárki megmondhatta volna, mennyire imádja. Angele elfordult.

- Jöttök? - szólt hátra a válla felett, aztán megindult az épület felé. Tudta, hogy barátai szó nélkül követik, bár talán kissé tanácstalanok. Az utóbbi hetekben Angele gyökeresen megváltozott, eddig is hűvös volt és néha igazán tapló, de most már határozottan gorombává és hirtelen természetűvé avanzsált. Aggódtak a szép szőkeségért, hisz tudták, hogy Thayerrel is gondok vannak. Angele nem kívánt találkozni a fiúval, aki  már komolyan fenyegetőzött, hogy elhagyja a szépséget. Pedig, ha már Thayer ezzel a mondattal dobálózott, akkor komoly gond volt. A fiú ugyanis bálványozta Angele-t, egész addig, míg a lány így meg nem változott. De egy szempontból volt értelme a rebellis dühének. Senki nem szeretne egy fagyos ribanccal járni. 

A nagyterem, ahol a kötelező tánc betanítása folyt, tele volt, persze főleg kísérő barátnőkkel. Nem sokan merték felvenni a kesztyűt Angele Bloodchaser ellen. Ez már azon maréknyi hölgy volt, aki bejutott az igazi versenybe. Kevesen jelentkeztek eredetileg is, de már csak öten voltak számításba véve. Angele, Kristy és még három lány. Kettőt ismertek, az egyikük egy csinos, barna lány volt, és egy évvel alattuk járt, a másik pedig már egyetemista volt, csak most hazajött. A harmadik még egy próbán sem jelent meg, sőt, a kötelező műveltségi teszt megírásánál sem látták. Azonban most Angele megpillantotta a lányt. 

- Ez meg mit keres itt? - mordult haraggal Charity felé. Az tanácstalanul nézett.

- Azt hittem, tudod, hogy ő is jelentkezett... - mondta az csendesen. Angele vérnyomása az egekbe szökött. Őrülten dühös lett. Azonban akkor, mikor Kristy hirtelen Darren kezét szorítva elindult az ötödik hölgy felé, majd' felrobbant.

- Szia, Catelyn! - kiabálta Kristy már messziről a sötét lánynak, aki gonoszan mosolyogva fordult felé.

- Kristy, szia! Este egy-két vodka-tonik? - kérdezte az harsányan, mialatt megölelte a picurt. Angele eszeveszett dühbe gurult, és már hallotta is a vad mennydörgést. Catelyn pimaszul nézett rá. A szőkeség Charity felé fordult.

- Char, mióta tart ez? - kérdezte sötét hangon, mialatt odakinn az égzengés egyre erősödött. A fekete lány vállat vont.

- Érettségi óta, azt hiszem. Akkor dobtad ki magatoktól Kristyt, emlékszel? - Angele emlékezett. Rossz kedve volt, mint mindig, és Kristy átment hozzá. Ő pedig csak szimplán elhajtotta, nem volt hangulata az apró csicsergőhöz. Nem gondolta, hogy kis madárkája ilyen dühös lesz, hogy másnál keresi a boldogságát. Hát, úgy tűnik, mégis. Komolyan nézett sötét barátnőjére, és engedte, hogy titkolt elesettsége kicsit kiüljön szemeibe.

- Ugye te nem hagysz el, Char? - kérdezte halkan, mire Charity csak bájosan mosolygott.

- Sosem hagynálak el, angyalka. Ismerlek, mint a tenyeremet. Tudom, hogy hiába vagy most ilyen, annak meg van az oka, és nagyon szeretsz minket. Majd Kristy is ráébred - mondta, és tovább mosolygott. Angele-be lelket öntött ez a mosoly és kedvesség, de továbbra is éktelen harag tombolt benne Catelyn iránt. Tudta, hogy Damon észre fogja venni, hogy Angele energiái az időjárásban szembeszegülnek vele, és azt is tudta, hogy a férfi fel fogja keresni. Ezt nem akarta. Próbálta megnyugtatni magát, semmi sikerrel. Catelyn kihívón bámulta, és ez még feldúltabbá tette. Levette fekete, kapucnis pulcsiját, és a terem közepére lépett, a többi lány mellé. A következő órákban belemerült a táncgyakorlásba, ami legalább nagyjából lekötötte. Ellenben zavarta, hogy Catelynnek sem volt párja.

1 héttel később...

[zene2]

   Angele-nek még mindig nem volt partnere, mikor elérkezett a verseny napja. Megkérte Thayert, álljon készenlétben, ha az utolsó pillanatban sem talál megfelelő párt. A művelődési központ egyik öltözőjében állt, és bámulta magát a tükörben. Hosszú, hófehér ruha volt rajta, pánt nélküli, fűzős. A fűző arany színű volt. Angele gyönyörűnek látta magát, ahogy derékig érő, szőke haja leomlott a hátán, de hiányzott mellőle valami. A kontraszt.

- Angele, sorakozó! - hallatszott egy női hang az ajtón kívülről. A lány nyugtázta, aztán kivett az ékszeres dobozkájából egy pár egyszerű, gyémánt fülbevalót. Ekkor hirtelen megjelent mögötte valaki, és egyből tudta, ki az, nem kellett hozzá belenéznie az egész alakos tükörbe. 

- Damon - lehelte halkan. A férfi csábosan elmosolyodott, és egy gyönyörű, gyémánt nyakéket tartott a kezében.

- Nem hagyhatom, hogy egy ilyen angyal megfelelő ékszer nélkül vonuljon ki - mondta csendesen, és finoman feltette a lány nyakára a csodás darabot. - És persze azt sem engedhetem, hogy megfelelő partner nélkül állj a nagyérdemű elé - kacsintott, és eltűnt. Angele ettől a pillanattól tudta, minden tökéletes lesz, főleg amikor meglátta, hogy a férfi fekete szmokingot visel, fekete inggel, és bozontos haja hátra van simítva. A szőkeség tökéletes magabiztossággal lépett ki az öltöző ajtaján.

Ő volt az utolsó a bemutatott lányok közül. Előtte közvetlenül Kristy állt, azelőtt pedig Catelyn. Amikor a sötét lány lépett ki a függönyök mögül, a központ előtti térre, Angele önkéntelenül is figyelni kezdett.

- A következő hölgy Catelyn Starr, Giran legújabb lakója! Catelyn tizenkilenc éves, most végezte el a középiskolát. Árván nőtt fel, célja, hogy a világ árváinak jobb sorskörülményeket teremtsen. Kísérője Nikolas Mike, egy szintén új lakónk. Nagy tapsot Catelynnek! - mondta a konferanszié, azaz a város polgármester asszonya. Catelyn hosszú, mélybordó ruhájában mélyen pukedlizett, aztán belekarolt kísérőjébe. Egy olyan férfibe, akit Angele még sosem látott. Egy magas, szőkés-barna hajú, pimasz mosolyú fiatalember volt, klasszikus szmokingban, fehér inggel. Catelyn tökéletesen mutatott a fiú mellett, aki magabiztosan vezette a lányt a tér közepére, a másik két jelölt mellé. Aztán Kristy következett.

- A következő versenyzőnk Kristina Heat, városunk egyik alapító családjának sarja. Kristy szintén most végezte el a középiskolát, ezután munkába szeretne állni, hogy önerőből fenntarthassa magát. Ha megnyeri a versenyt, koronáját édesanyjának, Heathernek ajánlja, aki szintén városunk szépe volt egykor. A hölgy kísérője Darren Daniels - mondta  végül, és nagy taps tört ki, ahogy Kristy élénkpiros ruhácskájában, hatalmas mosollyal Darrenhez sétált, s ők is a térre vonultak. Aztán Angele lépett előre.

- Végül, de nem utolsó sorban, köszöntsük Angele Caitlin Bloodchasert! - harsogta a polgármester asszony a mikrofonba, mire hangos füttykórus volt a válasz, ahogy megpillantották Angele-t. A lány élvezte a csodáló tekinteteket, így hát finom, hűs mosolyra húzta ajkát. - Angele, mint tudjuk, hányatott sorsú hölgy. Hosszú válási procedúra után édesapjával lakik, s alig egy éve elvesztette bátyját, Christiant. Most azonban itt áll előttünk, s szemünk előtt cseperedett szépséges kislányból gyönyörű nővé! Most fejezte be a gimnáziumot, és egyetemre szeretne menni, messze városunktól, hogy világot láthasson. Kísérője, mint azt mondta, meglepetés. Nagy tapsot Angele-nek! - mondta, s a lány élvezettel lépdelt a kis kör alakú terület széle felé, ahová már odalépett sötét lovagja. Damon volt az egyetlen a kísérők közül, aki fekete inget húzott. Észvesztően nézett ki, és még a nap is sütött. Angele nem értette, miért. Aztán rájött. Boldog volt. Ahogy ránézett a férfira, s az vissza rá, valami érthetetlen boldogság költözött a lelkébe. Valami furcsa teljesség, öröm. És tudta, a férfi is így érez, máskülönben nem lenne ilyen ragyogó az idő. S ahogy nézte a hosszú eső után maradt pocsolyákat lassan párologni, érezte, hogy a benne felgyülemlett feszültség, düh és elkeseredettség is feloldódik, s semmivé válik, ahogy kezét Damon kezébe helyezte. Megeresztett kísérője felé egy csendes kis mosolyt, s a sötét férfi viszonozta. Ez a kis szavak nélküli párbeszéd megértette Angele-el Damon szavait. "Csoda lehetnénk mi ketten." S az is voltak. Csoda voltak ők, érezte, hogy minden szempár rájuk szegeződik, ahogy elkezdődik a zene, s Damon tökéletesen táncolja a koreográfiát, amit Angele heteken keresztül gyakorolt. A vámpír tökéletesen ruganyosan siklott a lánnyal, s szemei el nem eresztették Angele-ét. 

- Hiányoztál - tátogta a lány némán, mire partnere mosolya kicsit szélesebb lett.

- Az nem kifejezés... - súgta vissza Angele-nek, aki erre boldogan mosolyodott el. Elveszett a fekete szempárban, mely mintha a lelkébe látott volna. S pontosan azt is tette. Belelátott Angele legmélyebb zugaiba, félelmeibe, szomorúságába, elhagyatottságába. Látta a lány békétlenségét, rettegését az újtól és régitől, keserűségét, bizalmatlanságát. S azt is látta, hogy a szőkeség mennyire magához engedte őt. Mennyire nagyon elfogadta, mennyire igényelte és követelte magának a sötét férfit. Táncuk végén mélyen meghajoltak a közönségnek, de a csoda nem ért véget. 

Folytatódott egész délután, míg csak be nem szálltak Damon kocsijába, amiről a lány nem is tudta, hogy létezik, de létezett, méghozzá egy koromfekete Jaguar formájában. Az elmúlt néhány órán át nem távolodtak el egymástól, de egymáshoz sem értek. Damon csendesen és sötéten álldogált a lány mögött, aki bájosan csevegett mindenkivel, akivel csak lehetett. Így igyekezett törni magának az utat az első hely felé, bár az már a zsebében volt. Tudta abban a pillanatban, amikor belecsúsztatta apró kezét sötét lovagja kezébe. Damon nem kicsit volt figyelemfelkeltő. A ragyogó délután legsötétebb alakja volt, árnyékként állt Angele mögött, figyelte minden rezdülését. Párducként leste, ki, mikor és honnan közelít a lány felé, s nem egyszer állt a szőkeség és valami helyi suttyó közé, aki a szépséget nem csak csodálni szerette volna. Végül, a kocsiban ülve Damon Angele-hez fordult.

- Amikor elküldtél...

- Ne, ne kezdd. Ne rontsd el - emelte fel kezeit a lány, de a férfi megfogta azokat, s folytatta.

- Amikor elküldtél - kezdte újra - azt komolyan gondoltad?

- Megcsókoltál - hebegte a lány. - Megcsókoltál, és nem akartam. Ezek után, persze, hogy komolyan gondoltam - mondta végül határozottan, ám Damon nem vette be.

- Előtte is el akartál küldeni. Azért csókoltalak meg, hogy megakadályozzam - nézett a lányra komoly tekintettel.

- Annyira... Annyira akaratos vagy - suttogta végül Angele maga elé. Elhúzta kezeit a férfitól, s előrehulló haja mögül nézett rá. - Amiket az erdőben mondtam, úgy is gondoltam. Nem bízom benned, mert minden, amit tettél, csak erősítette a bizalmatlanságom. Vagyis így kellett volna lennie, de gondolom emiatt a hülye összeköttetés miatt ösztönösen hiszek neked és bízok benned, de muszáj volt ésszerűen cselekednem. Senki nem hagyná, hogy egy ilyen aljas, hazug, arrogáns dög a közelében legyen! 

- Senki - hagyta jóvá a férfi. - Senki, de te csoda vagy. Nem csak te gondoltad ám komolyan, amit mondtál - mondta halkan, mire a lány elfordult.

- Nem.

- Tessék?

- Nem gondoltam komolyan, amikor elküldtelek. Dühös voltam rád - suttogta a kocsiablaknak. Hallotta, hogy a férfi hátradől az ülésen.

- Tudom. Figyeltelek, folyamatosan figyeltelek, mióta elküldtél. Tudtam, hogy nem gondolhattad komolyan azokat, amiket mondtál, különben nem viselt volna meg a hiányom.

- Micsoda? - fordult vissza a lány haragtól lángoló szemekkel. - Te végig a közelemben voltál?

- Persze - mondta Damon meglepetten. - Csak nem gondoltad, hogy magadra hagylak Catelyn közelében? De hát tudnod kellett volna! Az időjárást csak akkor alakítja a hangulatod, ha a közeledben vagyok - mondta magától értetődően. Angele-t elárasztotta a harag, s az ég kezdett beborulni. Kontrollálta magát. Nem ronthatja el mindenkinek ezt a szép napsütést.

- Te végig itt voltál, és lazán végignézted, milyen szinten magamba zuhantam? Van róla fogalmad, hány éjszaka volt az utolsó gondolatom, hogy bárcsak itt lennél? Van róla fogalmad? - mondta jeges hangon, mire a férfi elmosolyodott.

- Van róla fogalmad, hány éjszaka ücsörögtem az ablakpárkányodon, és bámultalak?

- Velem voltál?

- Veled voltam - felelte csendesen Damon. 

- És velem is maradsz? - kérdezte Angele, szemeit lesütve. A férfi megfogta a szöszi állát, s kényszerítette, hogy ránézzen.

- Amíg csak újra el nem küldesz.

   Damon ezután hazavitte Angele-t, és nem kérte, hogy hívja be a házba. A lány felment az emeletre, készülődni az esti bálra. Az ágyon Charityt találta, aki vadul mosolygott.

- Szóval Damon, ha? - kérdezte, mialatt Angele becsukta az ajtót. Megadóan sóhajtott.

- Damon - felelte, mialatt elkezdett bíbelődni a fehér ruha fűzőjével. Char felpattant az ágyról, és segített kibogozni az arany pántokat. 

- Látnod kellett volna Thayer arcát... De hát hogy is láthattad volna, azon a félistenen kívül senkit nem láttál! - nevetett vidáman, és Angele is mosolygott.

- Nem csak félig isten - mondta, mikor barátnője kacagása elhalkult. - Ha megismernéd, odáig lennél érte.

- Már most odáig vagyok - felelte Charity, s teátrálisan az ágyra rogyott, amikor végzett a fűzővel. Angele nevetett.

- Nem úgy. Észvesztő, tudom. De annyival több... - mondta elmélázva, mialatt kihámozta magát a ruhából. Nem tudta, mit vegyen fel. Eredetileg egy rövid, fekete koktélruhát akart viselni a bálon, de Damon mellett szükség volt a kontrasztra. Fehér, alkalomhoz illő szerelése viszont nem volt. Ekkor kopogtattak az ajtaján. Angele tétován kinyitotta, és apját találta az ajtóban, egy nagy, fekete dobozt szorongatva.

- Ezt egy különös idegen adta, hogy neked hozta - morogta, és a lányhoz vágta a csomagot. Angele nem foglalkozott apja mogorvaságával, becsukta az ajtót, aztán tétován kinyitotta a dobozt. Majdnem elájult, amikor kiemelte a ruhát. Csodálatos volt. Hófehér, földig érő. Mély dekoltázsa volt, a mellrész alatt egy antikolt ezüstből mintázott kereszt volt. A ruhának abszolúte nem volt háta, s Angele csak nehezen tudott belebújni a hátrész helyén végigfutó rengeteg ezüst pántba. Azonban a hátrészt helyettesítő pántok katyvasza már-már művészi alkotásnak tetszett, így a lány nem volt hajlandó leengedett hajjal menni. Char feltupírozta a sok-sok hosszú, szőke tincset, aztán a feje tetején egy laza lófarokba fogta. Néhány tincs elől kiszabadult, s lágyan keretezte Angele arcát. Charity volt sminkese is. Ezüst szemhéjpúdert tett a lány szemére, szempilláit kifestette, ajkára viszont merész, sikoltó-piros rúzst kent. Végül Angele felhúzta a kötelező fehér, tűsarkú, sokpántos szandált, de az ki sem látszott a ruha alól, mely lágyan omlott le Angele alakján, végig igazodva hozzá, s szétterült körülötte a földön. Életében először igazán, tagadhatatlanul gyönyörűnek látta magát. Felrakta a nyakéket, melyet Damontól kapott, s a ruha alatt, a dobozban talált egy pár hozzá illő, lógós fülbevalót is. Már csak karkötőt nem adtál, hercegem, gondolta magában mosolyogva, ahogy iratait fehér, apró retiküljébe csúsztatta. Maga köré tekert egy halványkék stólát, mely passzolt világos szemeihez, aztán intett Charity-nek, hogy indulhatnak. Idő közben ugyanis barátnője is átöltözött. Egy rövid, fekete csipkeruhát viselt, melynek hosszú ujjai és magas nyaka volt. Elbűvölően festett fekete fürtjeivel, füstösre festett szemeivel. Az eleganciát megtörte azzal, hogy telitalpú bokacsizmát húzott, de még így is bámulatosan elragadó volt, főleg, mikor mosolygott. Ahogy kinézett az ablakon, felkacagott.

- Látom, egyedül kell kocsikáznom - vigyorgott Angele-re, aki szintén megpillantotta a házuk előtt álló Jaguart. A szőke lány elmosolyodott. Sokszor mosolygott ezen a napon. Szívből örült Damon jelenlétének, de tudta, nem tart ez sokáig. Ott van Thayer, akivel még meg kell küzdenie. Ott van Kristy, akit vissza kell kapnia. Ott van Catelyn, aki tönkre akarja tenni őt. S végül ott van maga Damon. Angele a szíve mélyén tudta, hogy nem lesz boldog a férfival, felhőtlenül boldog, de most nem volt hajlandó ezzel foglalkozni. Egyszerűen örült, hogy Damon lenn várja, és ezt ki is mutatta.

- Mozgás, Char - noszogatta barátnőjét, aki nevetgélve ment le a lépcsőn. Odakint már esteledett. Az alkony fényeiben Damon alakja a kocsi mellett szinte elmosódottnak tűnt. De sötétsége annyira kivált a félhomályból, ahogy feléjük lépett, hogy még egy farkasvakságban szenvedő is könnyedén megállapíthatta volna, mennyire szívdöglesztő. Bár nem öltözött át a délutáni hajcihő után, mégis, mintha  a napszak változásával ő maga is átalakult volna. Éjsötét haja már nem simult koponyájára, dúsan és zabolátlanul hullott homlokába, amitől még szexibbé vált. Angele látta, hogy Char nem is tudja letörölni a vigyorát. Damon odalépett hozzájuk, s féloldalasan mosolygott.

[zene2]

- Szép estét, hölgyeim. Gyönyörűek, ha szabad ezt mondanom - mondta simulékony modorával. Angele utánozta  a férfi mosolyát.

- Köszönjük. Te sem vagy semmi - mondta, végigmutatva a sötét férfin. Az válaszul bólintott. - Damon, ő itt Charity. Charity, ő Damon - mutatta be egymásnak a két sötét figurát. Damon kezet csókolt Char-nak, aki majdnem elolvadt. Angele szigorúan nézett rá, de tudta, Charity nem tehet reakciójáról. Damon minden épeszű nőből ezt váltotta volna ki. 

- Angele, mehetünk? - kérdezte végül a férfi, mire Charity gyorsan eloldalgott. Angele beszállt a fekete kocsiba, vigyázva ruhájára. Amikor Damon is beszállt, felé fordult.

- Köszönöm - mondta, mialatt a férfi beindította a motort, és elindultak Giran utcáin.

- Mit? - kérdezte az szórakozottan.

- A nyakláncot. A fülbevalót. A ruhát. Mindent - suttogta. Damon csak mosolygott.

- Még nem vagy egészen tökéletes. Majd a bálon válsz azzá - felelte magabiztosan. 

   Kocsiútjuk ezután csendesen telt. A művelődési központ előtt Damon kisegítette az autóból a lányt, s összekarolva mentek be a hátsó bejáraton. A nagy klubszobában már ott volt a többi jelölt, és Charity. Catelyn az ablaknál állt, kísérője karját szorította, aki ugyanúgy mosolygott körbe, mint délután. Damon megmerevedett Angele mellett.

- Miért hozta el a fiút? - kérdezte színtelen hangon.

- Kísérővel kellett érkezni. Szerinted te miért vagy itt? - nézett kihívóan a férfire, mire az felkacagott.

- Gyanítom, hogy csak ezért - kacsintott, aztán a többi versenyzőhöz vezette a lányt. Mindegyik lány feltűnően csinos volt. Kristy egy sötétkék, fodros miniruhát viselt, haját pedig borzasan leengedve hagyta. Nagyon jól mutatott Darren mellett, aki egész emberien nézett ki szmokingban. Angele rájuk mosolygott, de csak a fiú válaszmosolyát kapta meg. Kristy máris Catelynhez lépett, aki egy nagyon szűk, nagyon rövid, mélybordó ruhát viselt, melynek mély dekoltázsa és denevér-ujjai voltak. Az összes lány rövid ruhában parádézott, csak Angele viselt maxiruhát, valamint fehéret, így kirítt közülük. Catelyn ekkor felé fordult.

- Változatlanul nem vagy hercegnő. Te pedig nem vagy herceg - vakkantott Damonre, aki csak nevetett.

- Te még annyi sem vagy, mint én, Macska - kacsintott. Angele nem értette a megszólítást, de elégedetten figyelte Catelyn szóbeli vereségét.

- Hölgyeim, kivonulás! - szólt be az ajtón egy hang. Angele hagyta, hogy a többiek előtte lépjenek ki a helyiségből, s csak ezután vette le a stólát. Damonön látszott a hatás.

- Nem gondoltam, hogy ennyire jól fogsz mutatni - magyarázkodott, miután Angele megmosolyogta a férfi elképedését. Ekkor kísérője belenyúlt szmokingja zsebébe, s kivett belőle valamit. - Csukd be a szemed - mondta a lánynak, aki engedelmeskedett. Érezte, hogy a férfi megfogja a kezét, kicsit babrál a csuklóján. Kinyitotta szemeit, s meglátta a fülbevalójához és nyakláncához tökéletesen illő karkötőt.

- Köszönöm - nézett ámultan. Damon megsimította az arcát.

- Már csak a korona kell, és teljesen tökéletes leszel - suttogta, aztán kivezette az elképedt lányt a teremből.

Odakinn hatalmas tapsvihar fogadta őket, ahogy lassan és méltóságteljesen levonultak a lépcsőn, mialatt a Linkin Park Numb című számának zongoraverzióját játszotta az iskolai zenetanár. A bálterem színpadának hátsó részén egymás mellé álltak, a lányok elől, kísérőik mögöttük. Angele érezte Damon jobb kezét a csípőjén, míg a ballal a lány bal kezét fogta, kecsesen megemelve azt. A férfin kívül csak Kristy Darrenje és Catelyn partnere maradt fizikai kontaktusban az előtte álló lánnyal. Ebből látszott, kik azok, akik "kölcsönözték" kísérőjüket, s kik azok, akiknek párja áldásként tekint a hölgyre, aki mögött állhat. Egyértelmű volt, hogy a két lány, akik kísérője háttérbe szorult és kivált, labdába sem rúghat. Angele már sejtette, hogy a valódi verseny Kristy, Catelyn és közte zajlik. Nos, inkább Catelyn és közte.

- Szeretettel köszöntök mindenkit az évi hagyományos Giran Szépe Bálunkon! - lépett a polgármester asszony a mikrofonhoz, a lányok elé. Angele felvette hűvös kis mosolyát, s meg sem moccant. - Gyönyörű táncot láthattunk délután a hölgyektől, s társaloghattak velük az ünnepség után. Ennek fényében születtek meg az eredmények, melyek nagyon szorosak lettek. Felkérem Alexandra Sain-t, az előző évi Giran Szépét, hogy hirdesse ki a végeredményt! - mondta, aztán taps közepette átadta helyét a szépséges Alexandrának. A lány már főiskolára járt, és méltón nyerte tavaly ő a versenyt. Hosszú, lángvörös haja a derekáig ért, kék szemei kivillantak sápadt arcából. Egy fekete, tüllös nagyestélyit viselt, s kezében arany-mintás borítékokat tartott.

- Köszönöm, Miss Leigh - mondta kedvesen a polgármesternek, aki ekkor állt be az első sorba a színpad előtt. - Lássuk, ki lett Giran Szépe Második Udvarhölgye! - mondta, aztán szép lassan kinyitotta a legfelső borítékot. - Kristina Heat! - kiáltotta, s elvette a mellé lépő fiatal fiútól az egyik szalagot. Kristy előre lépett, Darren büszkén tapsolt, ahogy a lányon átvetették a szalagot, s kezébe adták a csokrot. Aztán az apróság a mikrofonhoz lépett.

- Nagyon köszönöm mindenkinek, igazán sokat jelent - mondta elfúló hangon, majd kicsit odébb lépett, arra a pontra, amit már próbákon többször beléjük vertek: a 3. ide áll, a 2. ide, az 1. ide...

- Giran Szépe Első Udvarhölgye pedig... - nyitotta lassan Alexandra a borítékot, mikor újra a mikrofon előtt állt. - Catelyn Starr! - mondta mosolyogva. Catelyn előre lépett, de nem mosolygott. Átvetették rajta a szalagot, megkapta a csokrot, de nem fogadta el a mikrofon lehetőségét. Beállt a próbákon megbeszélt helyre, és unott arccal várakozott.

- Hölgyeim és uraim, kedves versenyző hölgyek - nézett az előző évi királynő a még várakozó lányokra - engedjék meg, hogy bejelentsem: Giran Szépe ebben az évben nem más, mint Angele Caitlin Bloodchaser! - jelentette be, mire hatalmas üdvrivalgás tört ki. Damon elengedte Angele kezét, s egy mosollyal útjára bocsájtotta. A lány mosolya nem lett szélesebb, de már szemeivel is mosolygott. Örült, hogy megverte Catelynt, és szeretett középpontban lenni. Most megkapta. Átvetették rajta is a szalagot, kezébe adták a legnagyobb csokrot, s felhelyezték fejére az ezüst tiarát. A lány a mikrofonhoz lépett.

- Csak egyetlen embernek kell köszönetet mondanom - közölte tömören, aztán, míg helyére lépett, cinkos pillantást villantott Damon felé. A férfi huncutul elmosolyodott. 

   A fényképezés után következett a nyitótánc, amit hagyományosan Giran Szépe és kísérője táncolt. Damon és Angele a parkett közepére vonultak, s a zene elindulásakor lassan ringatózni kezdtek. Aztán Damon gondolt egyet, s körbesiklott a lánnyal a parketten, virtuóz tánclépésekkel. Angele-nek szerencséje volt, hogy a férfi erős kézzel tartotta, így az ő dolga összesen annyi volt, hogy hátradőljön partnere karjába, és összesimuló testüket hagyja útjára menni. A megmozdulást hatalmas taps követte, majd kezdtek szállingózni a párok. Angele és Damon végül lelassítottak, s csak egy helyben ringtak, teljesen összenőve.

- Most már tökéletes vagyok? - kérdezte Angele a férfit. Az összeráncolta a szemöldökét, majd se szó, se beszéd ölbe kapta a lányt, s elindult vele az ajtó felé. Angele nevetve kapaszkodott, bár tudta, a vámpír sosem dobná le. Mosolyogva fejüket rázó felnőttek és irigy fiatal lányok tekintetétől kísérve értek ki a szabad ég alá. Damon egész addig vitte, ahol már nem volt más fényforrás, mint a csillagok. Ott aztán letette Angelet, s egy lépést hátrébb lépett. Megcsodálta az éjszaka sötétjében hófehéren virító szépséget, majd magához húzta a lányt.

- Most vagy tökéletes - suttogta, aztán kissé megemelte a lány állát. Angele szíve mintha megállt volna, ahogy készségesen felemelte a fejét, s figyelte a férfi közeledő fekete szemeit. Ne! Suttogta egy hang a belsőjében, de már késő volt. Angele vágyott a vámpír csókjára, s úgy döntött, nem tagadja meg magától. S eme döntés pillanatában, ajkaik egybe forrtak a forró júniusi éjszaka csodájában.