Meghoztam az újabb fejezetet Angele történetéből. Remélem, tetszeni fog!
+
A hétre tervezek még egy újabb Klaroline-momentet is, meg szeretném végre befejezni a Klaus-os rövid sztorim is, és akkor az elkövetkezendő két hétben talán az is felkerül:)
Kommentet írni, pipálgatni továbbra sem főbenjáró bűn! ;)
Jó olvasást!
Chapter 3. - I'm bulletproof
"You're stupid. Brave, but stupid..."
[zene1]
- Itt mindenki hülye - mondta Angele, mikor Thay leállította este a kocsit a házuk előtt. A fiú mosolyogva nézett rá.
- Elhitték, amit láttak, kicsim - mondta csendesen. Angele eljátszotta felháborodását.
- Veszekedtem azzal a bunkóval, hogy szálljon le rólam, erre mindennel teletömik a fejedet!
- Kicsim, azt hiszem... azt hiszem, láttalak vele én is - motyogta a fiú lesütött szemmel. Angele nagy levegőt vett.
- Thay - mondta komoly hangon - Nekem hiszel, vagy a szemednek? - ősi trükk volt, de bevált Thayer visszakozott.
- Jó éjt, Angele - mosolygott édesen, mint mindig.
- Jó éjt - vágta oda a lány, aztán kiugrott a kocsiból. Az asztalnál a tökrészeg apját találta.
- Heló - köszönt mogorván a lány. Az apja dühödten felpattant, és egy cetlit lobogtatott a kezében.
- Ki a franc az a D? - üvöltötte artikulálatlanul. Angele szemöldöke az egekbe szaladt.
- Nem tudom - hazudta. - Miért? - nézett kíváncsian, és majd' megette a fene, hogy megtudja, mi történik.
- Nem? Tényleg? Akkor nesze! - nyomta lánya arcába a cetlit a férfi. Angele nagy nehezen kiegyengette a cetlit, aztán figyelmesen olvasta a sorokat.
"A szépség a természet ajándéka: osszátok hát meg egymással, de soha,
soha ne használjátok arra, hogy általa uralkodjatok a másikon!"
Üzenet a Pokolból, mon Ange.
-D.
- Gőzöm nincs, ki ez. Honnan veszed, hogy nekem szól?
- A neved angyalt jelent, nem emlékszel? Hát onnan! Te ribanc! Az az agyontetovált szemétláda hordozgat, és valami rejtélyes idegennel van viszonyod??? - tombolt a férfi. Angele felsóhajtott.
- Nincs vele viszonyom...
- Tudod mit? - üvöltött az apja tovább. - Bárcsak lenne! Mert az üzenet alapján, ez legalább művelt és értelmes! Nem tűröm, hogy még egyszer az a tahó hozzon haza!
- Akkor majd sétálok - közölte a lány, aztán magára hagyta tomboló apját.
A szobájába érve újra elolvasta az üzenetet. Damon gyönyörű kézírása volt, de miért kapja ezeket? Nem értette. A fiú délután egy pillanat alatt akadt le a nyakáról, és eltűnt egy szó nélkül. Maga mögött hagyva Angele-t, aki remegett a vegytiszta szenvedélytől, amit a sötét férfi élesztett benne. Ahogy beállt a zuhany alá, hideg vizet folyatott magára. Nem szabadna ilyesmiket éreznie. Dühösnek kéne lennie. A férfi gonosz volt vele. Kihasználta őt, terrorizálta. De nem érdekelte. Úgy érezte, valami különös vonzás van közte és Damon között. Valami, aminek nem tud ellenállni, de érezte, hogy a férfi sem.
Ahogy kijött a zuhany alól és belebújt fekete hálóingjébe, már csak aludni szeretett volna. Fáradt volt, megviselt, és túlságosan tele volt a feje. Ahogy a haját fésülte, meghallotta, hogy szobájában csörög a telefon. Majd hirtelen elhallgat. Az apja feljött volna utána? Sietve rontott ki a fürdőből, és különlegesen szép látvány fogadta. A telefon zsinórja ki volt húzva, de nem ez volt a lényeg. Az ablakban, a holdfényben ott állt Damon. Háttal neki, feketében, mint mindig. A férfi nem fordult meg. Angele pedig engedett az ösztöneinek. Kicsit összehúzta magán a fekete köpenyt, majd a férfi mögé sétált. Annak derekára helyezte kezeit, és érezte, hogy izmai megmerevednek érintésétől.
- Nem gyűlölsz? - kérdezte érdes hangon. Angele megrázta fejét, bár tudta, hogy Damon nem látja.
- Nem gyűlöllek. Dühös vagyok rád.
- Akkor miért érsz hozzám? Miért nem zavarsz el?
- Nem tudom - motyogta a lány. Damon megperdült, két kezét a lány medencecsontjára tette, szinte körbeérte a vékony testet. Így álltak, nem is tudták, mennyi ideig, csak nézték egymást, míg végül Damon törte meg a pillanatot.
- Annyira gyönyörű vagy - mondta halkan. Angele mosolygott.
- Tudom.
- Tudom, hogy tudod. Ezért vagy különösen veszélyes.
- Igen. De te is az vagy. Te is gyönyörű vagy - nézett a lány komolyan a sötét férfira. Az csak nevetett.
- Én nem azért vagyok veszélyes, mert szép vagyok, angyalom. Vámpír vagyok, nem emlékszel? - vigyorgott. Angele megrázta a fejét.
- Persze, értem én, egy pillanat alatt kinyírhatsz. De a szépség mindig fegyver. Tudom, hogy te is használod - nézett a fiúra áthatótan. Az lehajtotta a fejét.
- Lehet. Jó sok időm volt megtanulni kihasználni azt, amim van. És azt is tudom, hogy használjam ki azt, ami neked van - emelte fel tekintetét, egyenesen Angele szemébe.
- Ki fogsz újra használni?
- Nem foglak. Csoda lehetnénk mi ketten. Uralhatnánk a világot.
- Uralhatnánk... - engedte el a fiút Angele, és leült az ágyára, a függönyök mögé. Damon mellé lépett, és leguggolt elé, félrehúzva a lepleket.
- De?
- De nem akarom elengedni azt, amim van. Nem akarom elengedni az alkoholista apámat, Charityt, Kristyt, Thayert...
- Ahh, Thayer! Az aztán hatalmas veszteség lenne! - kiáltott fel a fiú nevetve. Angele komolyan nézett rá.
- Nem tudod, mit csinált végig mellettem - mordult fel. Damon ekkor kényelmesen elterült az ágyon, , feltornyozta a párnákat maga mellett, aztán odaintette Angele-t.
- Akkor meséld el.
- Komolyan?
- Hosszú az éjszaka - kacsintott. Angele felsóhajtott, aztán Damon mellé mászott. Hanyatt feküdt a férfi mellett, és a plafont bámulva mesélni kezdett.
[zene2]
- Két éve anyu és apu elváltak. Üvöltözős, tányértörős, gyerekek előtt verekedős válás volt. A bátyám, Christian és én minden éjjel itt bújtunk el, a függönyök mögött, hogy ne halljuk és lássuk őket. Akkor jöttem össze Thayerrel. Minden szempontnak megfelelt, erős volt, független, saját házzal és kocsival. Nem túl okos és nem vár tőlem sokat, csak hogy a nője legyek, presztízst növelve. Nem egyszer kapott el az ablak alatt, mikor kiszöktem, hogy ne kelljen apámékat hallgatnom. Aztán apu inni kezdett, anyu pedig egy motelba költözött. Chris sokat járt el, így rajtam csattant az ostor. Thayer egy éjszaka maga tépte le apámat rólam, amikor ütlegelt részegen. Aztán jött a baleset... - szorult el a lány torka. Christian érzékeny téma volt. Nem is nézett Damonra, csak monoton hangon folytatta. - Úgy döntöttünk, kirándulunk egyet. Chris nem akart jönni, azt mondta, ezek ketten megölnek minket, amint lehetőségük lesz rá. Kinevettem, és elrángattam magunkkal. A hegyekbe mentünk, túrázni. Épp egy szűk kis utacskán sétáltunk felfelé, mellettünk óriási szakadék. Anyu meg apu persze összevesztek. Chrissel pont mögöttük voltunk, amikor megtorpantunk. Elkezdték lökdösni egymást. Chris magához szorított, nehogy odafussak hozzájuk, hisz akkor lelökhetnek engem is. De végül mindkettőnket lelöktek... Az utolsó, amire emlékszek, hogy zuhanás közben Christian ellök magától, így én egy kiálló párkányra estem. Aztán csak az van meg, hogy felébredek azon a párkányon, és mindenhol emberek próbálnak lejutni hozzám, és nem látom sehol Christ, és alattam nincs semmi más, mint a vékony kőréteg. Napokig üvöltöztem a bátyám után. Sosem találták meg a hulláját. Ezután két hónapig Thayernél laktam, és be sem tettem a lábamat a házba, míg apu el nem kezdett fenyegetőzni, hogy ha nem jövök haza, Christian után küld... - fejezte be a történetet. Damon mélyen hallgatott.
- Így már van halovány értelme a ragaszkodásodnak. Hogy nézett ki a bátyád?
- Ugyanúgy, mint én, csak magasabb és izmosabb. És persze rövidebb a haja - mondta színtelen hangon. Damon arca komollyá vált. Felkönyökölt, és Angele arcába nézett.
- Biztos elfáradtál. Fejezzük be mára.
- Micsodát? - vonta fel a lány a szemöldökét. Damon mosolygott.
- Az ismerkedést. Meg akarlak ismerni - simította meg Angele arcát a férfi. - De most aludj. Szép vagy kipihenten.
- Akkor menj innen.
- Nem - kacsintott a fiú. Felemelte maga mellől a takarót, és a lányra terítette. - Aludj, nem foglak kihasználni. Vigyázok rád - nézett egész komolyan. Angele kétkedő arcát látva hozzátette: - Ígérem.
Angele ekkor végre hátat fordított a fiúnak, és kényelmesen elhelyezkedett mellette. Elalvás előtt csak annyit mondott:
- Az emberek folyton csak megszegik a nekem tett ígéreteiket.
Damon nem szegte meg. Reggel a lány kipihenten, nyugodtan, és ami a legfontosabb, egyedül és sértetlenül ébredt. Mellette, az egyik függönyre tűzve egy cetli lógott.
"Csillagporos pupillákkal nézem, ahogy szuszogsz a pamlagon."
Csodaszépen alszol. Csak a hajad idegesített.
-D.
Ekkor vette Angele észre, hogy a haja be van fonva. Elmosolyodott. Furcsa, szeszélyes Damon! Angele nem tagadhatta, nagyon tetszett neki a férfi vadsága és kiszámíthatatlansága. Annyira édes volt vele előző este, holott pár órával azelőtt még terrorizálta. A lány szerette a különös embereket. Izgatta az érdekességük, csodálta furcsaságaikat, hirtelenségüket. Damon mindent megtestesített, amit ő akart. Okos volt, riposztokban fantasztikus, abszolút fenomén. És gyönyörű is volt, a rohadt életbe! Eszméletlenül gyönyörű. Angele az éjjel lopva végignézett magukon. Az ő sápadtsága, aprósága és szőkesége tökéletesen mutatott a férfi sötétségével karöltve.
A nap hét ágra tűzött, mint mindig. Ezen felbuzdulva Angele úgy döntött, ma különösen csinos lesz. Egy hófehér, ujjatlan, szűk inget vett fel, melynek felső gombjait kikapcsolva hagyta, hozzá pedig egy magas derekú, fekete csipke szoknyát, mely szépen szétterült körülötte, és nem volt túl rövid sem - combközépig ért. Hozzá egy fekete bokacsizmát húzott, és tényleg mutatósnak érezte magát. Még jobban, mint általában. Megnyugodva látta, hogy az alapozó eltünteti a szívásnyomot a nyakáról. Haját azért nem merte összefogni, és úgy döntött, ha már így alakult, kifesti szempilláit is. Máris úgy érezte, túl sokat foglalkozott magával ezen a reggelen, és inkább elindult iskolába.
Sem a kocsiban a suli felé, sem az iskolaudvaron nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy figyelik. Háta borsódzott, még akkor is, amikor összefutott Charityvel.
- Hol van Kristy?
- Beteget jelentett - vont vállat Char. - Gondolom, nem volt kedve kimászni Darren ágyából - vigyorodott el. Angele felnevetett.
- Nem pazarolja az idejét, ha?
- Ő sosem - jót nevettek. Angele szerette Kristy könnyű természetét, aranyosnak, élettel telinek látta a lányt. Persze, valószínűleg élete végéig bánni fogja, ahogy tizenévesen élt, de legalább mindenből kihozza a legtöbbet. Kristy nem volt egy beletörődő teremtés, akármit elért, még ha nem is voltak túl nagy céljai.
Kristy hiánya azt jelentette, hogy Charity és ő ketten lesznek egész nap. Angele nagyon élvezte a sötét lány társaságát. Char, mint mindig, most is feketében volt: fekete rövid nadrágban és fekete, mélyen dekoltált, testre simuló pólóban. A sötét öltözködés és kinézet teljesen ellentéte volt a lány személyiségének. Angele kicsit hasonlónak találta ezt a kontrasztot önmagához. Az ő teste, külseje mind kedvességet, finomságot, bájt, angyaliságot sugároztak, de személyisége abszolút meghazudtolta külső jegyeit. A közvélemény szemében ő járt rosszabbul, már ami a szellemiségét illeti, de ő nem így gondolta. Charityt úgy képzelte el magában, mint egy túlőrzött várat. Bájos, tündéri lelke volt a belső, csodaszép palota, barátságtalan, megfélemlítő külseje pedig a vizesárok, drótkerítés és kőfalak. Szörnyen nehéz lehetett ilyen áthatolhatatlan védelem és elrettentő erő mögött élni. Ő azonban mázlistának érezte magát. Ő volt az alábecsültek tipikus esete. Apró és törékeny test, szőkeség, világos szemek. És mindez egy olyan nőt rejtett, aki pontosan tisztában volt külsejével, és mesterien kihasználta. És mégis, eme ellentétek ellenére, kedvelte Charityt. A kedvességét, a segítőkészségét, a báját.
És nem utolsó sorban, megfigyelő képességét. A harmadik óra utáni szünetben Char az egyik pad felé bökött az udvaron.
- Az nem az a lány, akiről beszéltél? - kérdezte érdeklődve. Angele odakapta a tekintetét. Meglátta az előző napi motoros csajt. Most is bőrnadrágot viselt, de most piros póló helyett egy hálós, ezüstszínű topban parádézott.
- Ribanc - morogta a lány ugyanazt a jelzőt, amit az ő arcába vágott tegnap az apja. Charity felnevetett.
- Kissé valóban közönséges - mondta kuncogva. Angele rosszallóan rázta a fejét.
- Valami nem tetszik nekem ezzel a lánnyal kapcsolatban. Túl jól időzít...
- Megjelenik egy sötét idegen a lábaid előtt, és ő épp ekkor vágódik be közénk? - kérdezte Char, mire Angele kérdőn nézett rá. - Kristy elmondta a szuper-dögös motoros pajtásodat.
- Ja, oké. Igen. Damon és Catelyn tök egyszerre jelentek meg. Ez fura...
- Az alapján, amit Kristy mesélt, Catelynt simán el tudnám képzelni Damon nőjének - mondta, de egyből visszavonulót fújt, ahogy meglátta Angele szikrázó tekintetét.
- Te csak ne képzelgesd el Damont senkivel, oké? - mordult, majd Catelyn felé indult.
- Hé, Starr! - kiáltott oda, mikor pár méter távolságba ért. A lány felé kapta fejét, és kivált a motoros brigádból. Odasétált hozzá.
- Kérlek, szöszi, ne menj az idegeimre - kacsintott, mire Angele felnevetett.
- Hogy veszed a bátorságot, hogy befurakodj az életembe?
- Elnézést, mi is a problémád? - vonta fel Catelyn a szemöldökét.
- Az, hogy nem kedvellek - jelentette ki a szőke lány nemes egyszerűséggel. A fekete nevetett.
- Ez, szöszi, egyéni szociális probléma. Mondhatnám úgy is: így jártál baszd meg - kacsintott, mire Angele felsóhajtott.
- Szerintem valami baj van a bal szemeddel. Folyton összerándul, orvos látott már? - kérdezte megjátszott aggodalommal, majd faképnél hagyta a trónbitorlót.
- Jössz, Angele? - szólt Charity a lánynak, aki épp bepakolta a szekrényébe a könyveit. Délutánra egy kis filmnézést terveztek Char-éknál, lazításként.
- Persze, csak még elmegyek mosdóba. Menj nyugodtan, majd átmegyek, miután hazaértem - mondta, aztán bement a lány WC-be. Odament a tükörhöz, és eligazgatta sminkjét és haját. Mialatt kezet mosott, mozgásra lett figyelmes. Hátra pillantott, de nem látott senkit. Amikor azonban ismét a tükörbe nézett, a háta mögött, a sarokban fekete lányt pillantott meg.
- Catelyn, micsoda öröm - sóhajtott. A lány kezét csípőre vágta, és közvetlenül Angele háta mögé állt.
- Szöszi, nem illene beleavatkoznod a terveimbe - mondta sötét hangon. Angele megperdült, és hiába volt Catelyn magasabb, mint ő, nem félemlítette meg.
- Te jöttél a városomba, az iskolámba, a baráti körömbe. Azt hiszem, vitatkozhatnánk arról, melyikünk az illetlenebb.
- A Te városod? A Te iskolád? A Te barátaid? - nevette el magát Catelyn. - Hát, ez jó! Mi vagy te, valami önjelölt hercegnő?
- Hercegnőnek hercegnő, csak nem önjelölt - kacsintott Catelynre. - És most, ha megbocsájtasz...
- És ha nem? - húzta fel a lány a szemöldökét, és szilárdan elállta Angele útját.
- Komolyan verekedni akarsz velem? Hát elfelejted, hogy tulajdonképpen nőből volnál? A motorok és a benzingőz elvették az eszed, és hímnek hiszed magad?
- Túl sokra tartod magad... - morogta Catelyn, ám ekkor kivágódott az ablak, és Damon ugrott be rajta. Angele mosolygott.
- Hatásos belépő...
- Csönd - morogta a férfi. Catelynhez lépett, megmarkolta a karját, és rángatni kezdte.
- Oh, heló, Damon! Örülök hogy látlak - incselkedett a sötét nő a férfival. Damon erre még erősebben ráncigálta. Angele feldühödött.
- Elég, az isten szerelmére, hát hogy érhetsz így egy nőhöz?! Ereszd el!
- Azt mondtam, csönd - mondta jeges hangon Damon, és Catelynnel a karjaiban, kiugrott az ablakon.
Angele idegesen hagyta el az iskolát. Mérges volt. Damon undorítóan bánt azzal a ringyóval, és bár a lány utálta Catelynt, mégiscsak nő volt, és nővel férfi így nem bánhat. És az, hogy olyan lekezelő volt vele... Megbocsájthatatlan volt. Angele tudta, hogy ilyenkor csak egy helyen nyugszik meg - a Fekete Rengeteg sűrű, sötét kuszaságában. Az iskola mögött kezdődött, és körbevette egész Girant. Angele jólesően vetette bele magát az erdőbe. Mivel a nap hét ágra tűzött, nem volt teljes sötétség, pedig a magas fák összezáruló lombjai minden erejüket latba vetve küzdöttek a fény ellen. Az erdő azonban hűvös volt, Angele sajnálta, hogy nem hozott magával reggel pulóvert. Minden esetre érezte, ahogy lelke elcsitul, amint egyre beljebb és beljebb andalgott az észvesztő rengetegben. Tudta, már nem lehet messze kedvenc részétől: ahol egy apró csermely szeli át a reszketeg sötétséget, kis békét és színt csempészve az örök homályba. Az erdőnek különlegessége volt, hogy a fák csak a szélén voltak színesek: barnák és zöldek. Ahogy beljebb haladunk, a színeket felváltja a szürke, a fehér és a fekete. Még a fák lombozata is valami fakó, mély szürke színben játszik. Angele-t kicsi kora óta megbabonázta ez a különlegesség. Csodálta a természet furfangját, hogy mi módon tart meg a nappalban egy szelet éjszakát.
Ám ekkor ijedten eszmélt rá, hogy még nem hallja a csermely csobogását, azonban mennydörgést annál inkább. Innen, a fák takarásából nem is vette észre, hogy egy árnyalattal sötétebb lett, eltűnt a nap apró derengése. És még el is tévedt, a francba is! Gőze nem volt, hol járhat. Ahogy az egyre hangosabb dörgés, az eső, a szél és a villámlás áttörtek a fák menedékén, futásnak eredt. Haragja visszatért, és a vihar erősödött. Mintha ő maga vetítette volna ki érzelmeit az időjárásra. Végül csalódottan beletörődött, hogy nem tudta, merre jár. Annak érdekében, hogy ne vesszen el még jobban, lekuporodott az egyik ősöreg, szürke fa törzsénél, és összehúzta magát. Felettébb hűvös levegő csípte bőrét, és átkozta magát az eleganciájáért. Megfogadta, hogy ezentúl csak farmerben és pólóban jár, akkor majd talán nem fagy be ilyen esetekben a segge. Végül, ilyen kusza gondolatok és szikrázó düh közepében, hatalmas vihar szívében álomra szenderült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése