Jó reggelt!
Meghoztam egy újabb fejezetet. Ezt igazából zenére írtam, és egy kicsit kusza is, de nézzétek el nekem... éjszakánként ez jön ki.
Meghoztam egy újabb fejezetet. Ezt igazából zenére írtam, és egy kicsit kusza is, de nézzétek el nekem... éjszakánként ez jön ki.
Erre a számra írtam. A szövegnek őszintén nem sok köze van hozzá, de a hangulat miatt érdemes meghallgatni, mielőtt nekiállna valaki az olvasásnak :)
Chapter 2. - Miss Nowhere
[zene1]
Másnap reggel Angele fáradtan ébredt. Nagyon fáradtan, a feje zavaros volt. Csak annyi járt a fejében, 1-2, és tegyél sálat, jól áll, mindig jól állt. Kábán a fürdőszobába ment, fogat és arcot mosott. Szobájába visszatérve felvett egy világos farmert, egy szűk, napsárga, pánt nélküli felsőt, és megérzéséhez illően egy széles, fekete selyemsálat tekert nyakába, és hagyta lelógni mellei körül. Gondolatai tompák voltak, ő maga gyenge. Felvette lakk retiküljét a földről, aztán lement a földszintre. Apja már sehol nem volt, de hagyott neki pénzt az asztalon. Angele sóhajtva zsebre vágta, aztán véletlenül meglátta tükörképét az ablakban. Haja kócos volt, fénytelen, a szeme pedig karikás. Ez felrázta kicsit. Beszaladt a földszinti fürdőbe, és szerencsére megtalálta az alapozót, amit anyja felejtett itt a gyors kiköltözéskor. Az alapozó alatt egy kis cetlit látott. Felkapta, és elolvasta.
2-1. Ezúttal csupán a szópárbajt nyertem.
D.
És ekkor végigfutott a hátán a hideg. Visszaemlékezett előző éjszakai látogatójára. Damon, a sötét idegen nála járt. A nyertes mondata pedig az volt: Becserkészlek, Angele. A lánynak furcsa érzése támadt. Gyenge, remegő kezeivel meglazította a sálat a nyaka körül, majd egyből vissza is rántotta. Bal oldalt, az ütőerén két szabályos kör alakú, halvány rózsaszín sebecske látszott. Egy pillanatra megállt benne az ütő. Ő hitt a varázslatban, kicsi kora óta. Olyan sokszor álmodott halott bátyjával, annyira nem tudta elképzelni, hogy halott, hogy úgy képzelte el magában, mint szellemet, angyalt, vagy vámpírt. Vámpírt. Damon vámpír lenne? És ő az áldozat? Ez megmagyarázná a kis sebet, de azt nem, miért nem emlékszik semmire a nyertes mondat után, vagy miért lebegett a sálas mondat és a 2-1 az elméjében ébredése pillanatától kezdve. És hogy miért van még életben. Elvégre a vámpírok embereket ölnek, nem?
Gondolatmenetét kopogtatás szakította félbe. Felsóhajtott.
- Pillanat! - kiabált ki, és jobban összehúzta a sálat. Gyorsan befonta haját, és fújt rá egy kis hajspray-t, amitől fényesebbnek tűnt, majd az ajtóhoz futott. Char állt a küszöbön.
- Mi az? - kérdezte idegesen. A lány bájosan mosolygott magas, fekete gallérja mögött. Nála is járt volna Damon? gondolta szórakozottan. De ekkor Charity lehajtotta a gallért, nyaka egészséges volt.
- Várakoztam egy ideig a kaputokban, de meguntam. Nem jössz suliba?
- Ja, tényleg - jutott eszébe hirtelen, hogy ma Char viszi suliba. Homlokára tette kezét, és beinvitálta a lányt. - Bocs, rossz éjszakám volt. Teszek egy kis alapozót a szemem alá, és mehetünk.
- Oké, megvárlak - mondta barátnője kedvesen, és becsukta maga mögött az ajtót. Angele visszament a fürdőszobába, és idegesen elkezdett alapozót kenni a karikákra. Ekkor a tükör mellett még egy cetlit pillantott meg.
"A normális, illúzió. Ami egy póknak normális,
káosz az a légynek." - Morticia Addams
D.
Mi a fene? A fiú valami groteszk játékot űz vele? Dühösen összegyűrte a papírt, és a zsebébe csúsztatta. Aztán egy fura indíttatásból alapozót kent a két kis sebre a nyakán. De valahogy nem akarta elfedni. Felsóhajtott, és eligazgatta a sálat, aztán kiment a konyhába.
- Idegesnek tűnsz - mondta Charity óvatosan. De nem elég óvatosan. Angele dühödten fordult hozzá.
- Ó, micsoda megfigyelő vagy!
- Bocs, bocs... - morogta a lány, aztán követte Angele-t ki az ajtón.
Nem tudott figyelni az órákon. Úgy érezte, egészen el van tájolva. Végül, mikor épp lyukasórája volt, úgy döntött, bemegy a könyvtárba. Kért egy témajegyzéket, aztán áttanulmányozta. Nagy nehezen talált valami olyat, ami esetleg segítségére lehet. Természetfeletti. Megtalálta a megfelelő szekciót, és bogarászni kezdett. Húsz percen át hiába keresgélt, szupermenes és egyéb, szuperhősökről készült tanulmánykötetek sorakoztak mindenütt, de végül talált valamit. Anonymus - A gonsoz köztünk- - - , ez a töredékes cím volt egy bőrkötésű könyv gerincébe vésve. Érdekesnek találta, ezért kihúzta a többi közül. Vastag, réginek tűnő könyv volt. Leült a könyvtár padlójára, és belelapozott.
Közöttünk vannak és nem merészelünk szólani róluk.
Muszáj, mert bele fogunk halni.
Angele megborzongott. Egy könyv legelső lapjára ez a két mondat kissé horrorisztikus volt. Összeszedte magát és tovább lapozott. A tartalomjegyzéket böngészte végig, és ráakadt a megfelelő részre. V. Csak ennyi állt ott, de ő tudta, ez kell neki. Pusztán egy oldal volt, amit a vámpírokról írtak. Felül, a lap tetején egy formás, kecses nyak volt látható, egyértelműen női, és kézzel rajzolt. Csipke szegély futott körbe rajta, valószínűleg egy régimódibb hálóing vagy egy elegáns blúz nyakrésze. A csipke a bal oldalon véres volt. Itt a nyakon két, Angele-ére kísértetiesen hasonlító seb tátongott, melyekből csorgott a vér. Angele érdeklődéssel olvasta az oldal tartalmát, majd egyszer csak bennszakadt a levegője.
Az éjszakának eme lényei mesterei elmédnek. Nagyobb mesterei, mint tenmagad. Elhihetik tevéled, hogy elméd aludott, amidőn ők nálad jártak. Vagy, ami még inkább megremegteti az emberszívet elfeledtetik véled arcukat, fájdalmukat, midőn húsodba vájták önmagukat. Bántottak téged, és te még csak azt sem tudod, hogy ez megtörtént.
Hát ezért nem emlékszem semmire! Gondolta megvilágosulva. Ádáz düh ébredt benne Damon iránt. Legyen legalább ember a talpán, legyen férfi, és nézzen szembe tettei következményeivel!
- Csak kérdezned kellett volna, angyalom - hallotta meg a férfi hangját. Nem ijedt meg, ezúttal nem lepte meg igazán. Nyugodtan becsukta a könyvet, és elrejtette a polcok alatt. Úgy döntött, később visszajön érte. Felkelt, leporolta magát, aztán szembe fordult a férfivel, akin ugyanaz a fekete szín virított, mint előző éjjel.
- Miért tetted ide ezt a könyvet?
- Micsoda? - nézett meglepődve a fiú. Angele megcsóválta fejét.
- Nincs benne könyvtári azonosító. Valaki iderakta.
- Nem én voltam - mordult a srác, és ellépett Angele mellett. Végigsimított azon a polcon, melyről a könyvet a lány levette. - Tényleg nem én.
- Természetesen - mondta Angele színtelen hangon, aztán elindult kifelé.
- Hé! Nincsenek kérdéseid? - kiáltott utána a fiú.
- Nincsenek - vetette vissza a válla fölött a lány. Tudta, hogy az éjjel Damon ismét elmegy hozzá, ha most kétségek között hagyja. Éjjel sokkal jobb lesz. Éjjel minden könnyebb.
*** Damon végigszagolta a könyvespolcot. Bűzlött valamitől, de nem tudta, mitől. Nem hasonlított egy olyan lény szagára sem, amilyenekkel hosszú élete során találkozott. A lány illata viszont jellegzetes volt, ott maradt. A prófécia, amit badarságnak tartott, ott kísértett a fülében, mióta megpillantotta a lányt, s főleg, mióta megízlelte. A Vér Angyala meglebbenti majd értelmét. Úgy gondolta, ez ócska, babonás hablaty, hisz az Ősboszorka, aki suttogta neki, híresen őrült volt. De ő most megtalálta a Vér Angyalát. Angele Bloodchaser. És feltűnően eszes és pimasz lány. Ez nem lehet véletlen.
Kizárt, hogy az legyen.***
[zene2]
Angele még mindig dühösen, de elégedetten ülte végig az óráit. Az utolsón, matekon Kristy ült mellette. A lány különösen ki volt csípve, még tőle is szokatlanul. Fehér, virágos, rövid ruha volt rajta, két vékony pánt tartotta a lányon, és látszott, hogy nem visel harisnyát, így pimasszá vált megjelenése. Szőke haja szép kis loknikban hullott a vállára, erős smink volt az arcán. Nagyon tetszeni akart valakinek.
- Hová készülsz, Kristy? - nézett rá Angele, és próbált érdeklődést passzírozni a hangjába. A lány nagy lelkesen belekezdett.
- Úgyis mentek Thay-el a pályára, igaz? Én is megyek! Darren találkozni akar velem, és azt hiszem, tényleg nagyon tetszek neki!
- Stop. Ki az a Darren?
- Nem emlékszel? - nézett rá a lány durcásan. Angele megrázta a fejét. Kristy sóhajtott. - Ott volt velünk tegnap. Ő volt ott a legjobb pasi! - erre Angele rosszalló pillantást vetett rá, mire Kristy visszakozott. - Persze nem olyan jó, mint Thayer, de hát ő foglalt, tehát a szingliket néztem... Tehát, egy szőke srác, tetkós, a bal kézfején ugyanolyan farkas van, mint Thayerén! - mondta, és Angele már emlékezett. Tényleg szemrevaló srác volt, és tényleg egész délután Kristyt vizslatta. Elmosolyodott.
- Tuti imádni fog - mondta a lánynak. Az reménykedve nézett rá.
- Ajánlom neki - aztán összenevettek.
Órák után Thayer összeszedte őt és Kristyt. Charity hazament leckét írni, ők pedig kinevették érte. Mindig ezt tették. Ahogy kiértek a pályára, Angele-t elkapta a furcsa érzés, hogy Damon ott van valahol. Nem törődött vele. A lelátón a sok srác között ült azonban egy új lány. Nagyon dögös volt, igazi motoros csaj. Fekete, hosszú lábaira simuló bőrnadrágot viselt vörös, szűk, mély dekoltázsú pólóval. Fekete bőrdzseki volt mellette, és bukósisak. Hosszú, ébenfekete, göndör haja a hátára omlott. Vékony ajkai pimasz mosolyra húzódtak, ahogy megjelent a két lány. Kristy mély, remegő lélegzetet vett, és Angele észrevette, miért. A lány mellett Darren ült, epekedve nézte a fekete szépséget. Angle azonnal dühbe gurult. Az ő barátnője kiszemeltjét senki nem lophatja el büntetlenül! Nem szokott beszélgetni az itteni srácokkal, de most megszegte ezt a hagyományt. Egyenesen a kör közepére sétált, és élesen nézett a lányra.
- Ki vagy? - kérdezte ellentmondást nem tűrő hangon. A ringyó szemrebbenés nélkül tűrte undokságát, még mosolygott is. Felállt, és kezet nyújtott.
- Catelyn Starr vagyok. Ők itt már meséltek rólad, te biztosan... Caitlin vagy - mondta gonoszan, mire Angele-nek az egekbe szökött a vérnyomása. Lecsapta a lány kezét, és haragosan meredt rá.
- Angele vagyok, ezek a díszhuszárok itt nem tudnak semmit. És most, ülj odébb, hogy Kristy is odaférjen Darren mellé - parancsolt a lányra, mire az felnevetett. Mindenki aggódón nézett. Tudták, hogy Angele borzasztó tud lenni, ha dühös.
- Elnézést, hogy meg merem kérdezni, de ki is vagy te itt? - húzta fel az új csaj a szemöldökét. Ekkor viszont megjelent Thayer.
- A barátnőm, és most, ha lennél szíves befejezni az inzultálását - morgott a lányra. Az rebegtetni kezdte csábos pilláit, de láthatólag Thayert hidegen hagyta. Neki csak Angele létezett.
- Nem inzultáltam.
- Szerintem pedig igen. Na kuss legyen, ez itt a pasik játszótere - jelentette ki a srác, aztán leült, magával húzva Angele-t is. Catelyn is leült, de most nem közvetlen Darren mellé. Ott már Kristy üldögélt, és cseverészett a fiúval. Angele elégedett volt.
Végül Thayer és még két srác úgy döntött, lemennek egyet motorozni. Angele nézte a fiúkat bőrdzsekibe bújni és sisakot húzni. Dögösek voltak. Végül elindultak hatalmas motorjaikkal körbe-körbe a pályán. Angele kb. a második körnél észrevett egy negyedik alakot. Hatalmas fekete motoron fekete alak száguldott el a három versenyző srác mellett. Seperc alatt lekörözte őket, majd két kör után a lelátó alatt megállt, pontosan Angele előtt. A lány felállt, tudta, kit fog látni. Damon levette a bukósisakot, és egyenesen rá nézett. Kristy felugrott, és odalépett Angele mellé.
- Azt a! Ki ez a dögös pasi?
- Ez Damon - felelte a lány szórakozottan. Barátnője izgatottan kezdte szedni a levegőt.
- Pont téged bámul.
- Tudom. Én is őt.
- De neked ott van Thayer.
- Nem érdekel. Bármi áron... - morogta, és tudta, Kristy pontosan érti, miről beszél. Bármi áron megszerzem ezt a fiút.
- Helló, angyalom! - kiabált fel neki az említett. Catelyn is felugrott, és már le is futott a rácshoz, ami elválasztotta a lelátót a pályától.
- Oltári jó voltál! Catelyn vagyok - mondta, de a fiú rá sem hederített.
- Lejönnél egy percre? - szólt még mindig Angele-hez. A lány felnevetett.
- Feljössz, ha akarsz valamit - jelentette ki. Látta, ahogy a fiú felsóhajt, aztán ledobja sisakját és kibújik a bőrdzsekiből. Eszméletlenül szexi volt, homloka verejtéktől csillogott, haja az arcába hullott. Angele-ből viszont most főleg dühöt váltott ki. Hogy merészelte kihasználni őt? Ilyet még senki nem mert. Ezért meg kell lakolnia.
Damon végül megjelent mellette, árnyékot vetett a lány arcára. Angele felnézett, gondoskodott róla, hogy arckifejezése hűvös legyen. Damon komolyan meredt rá.
- Gyere velem.
- Vagy? - húzta fel a lány a szemöldökét kihívón. Damon elvigyorodott.
- Ne akard, hogy kényszerítselek - morogta.
- Itt, ennyi ember előtt? - nevetett fel Angele. Damon csak a fejét csóválta.
- Nem fognak látni semmit, hidd el - kacsintott, aztán komolyra fordította a szót. - Tényleg, gyere velem. Velem kell jönnöd.
- Nekem nem kell semmit csinálnom - mordult rá Angele. Kezdett egyre dühösebbé válni.
- Látom a haragod, de nem érdekel, hercegnő. Megnézzük, hogy reagálsz a gyötrődésre - mondta nemes egyszerűséggel, és szeme Thayer felé libbent. A fiúnak elkerekedtek a szemei, és odamasírozott a vámpír mellé. Az súgott valamit a fülébe, mire Thayer elindult a motorja felé. Angele ereiben meghűlt a vér.
- Mit mondtál neki? - pattant fel. Damon nevetett.
- Talán azt, hogy hajtson szándékosan túl gyorsan, és vétse el a kanyart. Vagy... - mosolygott sejtelmesen - azt, hogy szépen motorozzon haza. Vagy talán...
- Oké, felfogtam. De miből gondolod, hogy ez jelent nekem bármit is? Nem vagyok szerelmes ebbe a fiúba.
- Tudom. De mégis ő a te naaaaagy védelmeződ, a támaszod...rosszul tudom? - kérdezte a fiú gonoszul. Angele megvetette lábát, hogy nehogy elinduljon gyengeségében.
- Azt mondtad, ha kényszerítenél, nem látná senki. Akkor intézd el, hogy ne hallják, miről beszélünk. Vagy ahhoz gyenge vagy? - nézett pimaszul a magas, fekete alakra. Damon haragosan nézett rá.
- Nem, nem vagyok - vigyorgott, aztán elsuhant. Fél perc múlva mindenki mélyen aludt. Angele idegesen pillantott rá.
- Mit csináltál?
- Csak egy kis igézés...
- Hogy elaludjanak?
- Igen... - de Angele érezte a folytatás lehetőségét. Megfogta a férfi karját, és megrántotta.
- És még? - a vámpír haragosan nézett kezére, és válaszul megmarkolta a lány csuklóját.
- A barátnődben, meg a sok haszontalan fiatalban azt ültettem el, hogy eltűntél velem egy órácskára a fák között. Abban pedig - mutatott Thayerre, aki a motorja mellett esett össze - azt, hogy látott engem, ahogy kiszívom a nyakad... Te pedig élvezed, angyalom - vigyorgott bele a lány arcába, egész közelről. Angele a szabad kezével felpofozta.
- Oké - közölte, miután a férfi eleresztette. - Nem érdekel. Mondd, amit akarsz.
- Először is, soha többé ne pofozz fel, hacsak nem ágyban vagyunk. Akkor még akár jó is lehet...
- Lényeget... - sóhajtott a lány.
- A lényeg, hogy nem beszélhetsz rólam senkinek. Nem szabadna tudnod, hogy mi vagyok. Érted? - nézett mélyen a lány szemébe.
- Hát igézz meg, és elfelejtem.
- Nem.
- Miért nem?
- Mert megspóroltad nekem a fáradtságot, míg végül közlöm veled, hogy az éjszaka teremtménye vagyok - kacsintott. Angele nem értette.
- Mi az, hogy végül? Miért akarnál a közelemben maradni? Elvégre, tegnap vacsiztál egy jót, ennyi nem elég?
- Nem! - kiáltott fel a fiú, és megpördült a tengelye körül. Mire újra Angele szemébe nézett, már szikrázott az aurája a dühtől. - Nem mondom el, miért maradok, de maradok.
- Oké - mondta a lány jeges hangon, kifejezéstelen arccal. - Ohh, ha Thay látta, ahogy kiszívod a nyakam, és élvezem, akkor hol a nyoma? Mert a nyakamon csak két kis sebhely van... - Angele már meg is bánta, hogy megkérdezte. A fiú seperc alatt a kilátó egyik padjára szorította, arca közel járt Angele-éhez. - Ne... - még ennyit bírt kinyögni, mielőtt a fiú elhúzta volna sálját, és a felső kis körre tapasztotta volna ajkát. És nem volt tisztességes, de nem ám! Testével lenyomta a lányt a padra, egyik kezével finoman cirógatta a haját és a tarkóját, a másikkal pedig a lány derekán játszott. Angele nem tagadhatta... tényleg élvezte.
*** Damon érezte a hívást, és gyűlölte. Tiszta szívből gyűlölte. Vissza kellett térnie Oda. A szépséget jól meggyötörte, tudta, hogy a lány ezért gyűlölni fogja, de most nem volt ideje ezzel foglalkozni. Időben vissza kellett mennie Oda, mert ha késik, megbüntetik. Számára már nem lesz fájdalmas, ellenben megalázó, és azt nem engedheti meg magának. Minden porcikájában telve gyűlölettel, visszatért a Tornácra.
Az Őrök sebesen félreálltak előle, nem kellett már bebocsájtást kérnie a Palotába. Túl erős volt, oda ment és azt tett, amit akart. Csak két személy volt hatalmasabb nála, de azokat is le fogja küzdeni. Az egyikkel már most harcol. A Palota tróntermében egy parányi, vörös hajú teremtés sétálgatott. Nem ült a trónján, mint szokott. Idegesnek tűnt.
- Damon! - kiáltott fel, és eléje szaladt. Hosszú, sötétlila ruhája több méterre szétterült körülötte, össze-vissza kavargott a lábainál. Damon megfogta az apró teremtés karjait, és megtartotta maga előtt.
- Miért kellett ennyire sietnem, Lilith?
- Szólíts Úrnődnek - morogta a picur. Damon felhúzta a szemöldökét, mire a lány megrázta a fejét. - Lehet, hogy erősebb vagy nálam és felettem állsz, de ezt más nem tudja. Nem tudhatják, hogy a Tornác harmadik hatalmasságát a keresztnevén szólítja egy Harcos!
- Nem is Harcos vagyok, és ezt te is tudod! Én is közétek tartozom már! - kiáltott rá Damon, és ellökte a lányt. - Pusztán a szemeimmel megfojthatnálak most, ebben a pillanatban, Letaszított!
- Még nem vagyok Letaszított, és te sem tartozol még közénk!
- De Harcos sosem voltam! Ne aggasd rám az izomagyak jelzőjét.... - morogta haragosan. Még mindig nem tudta, a kis Hercegnő miért hívta őt ide.
- Megtudtad már, igaz-e az Ősboszorka próféciája? - kérdezte kifulladva a kislány. Damon vonakodott. Nem akarta kiadni a szépséget, még nem.
- Még nyomozok... - morogta, de ekkor a kislány szemei üvegessé váltak. A francba, gondolta Damon. A lány egy perc múlva monoton hangon szólalt meg.
- Angele Bloodchaser - mondta, aztán visszatért bele az élet. - Hazudtál nekem! Hazudtál! Megtaláltad! Hogy mertél hazudni... - ütötte a fiút, aztán a karjaiba omlott. - Soha többé ne hazudj nekem - motyogta, míg Damon a lány hátát simogatta.
- Nem hazudok, Lilith - súgta, és a kislány nem akadt fenn nevének említésén. Kihúzta magát, és a férfi szemébe nézett.
- Utánad küldték... Őt... - mondta sokat sejtetően. Damon felsóhajtott.
- Tudom. Láttam. A lány körül őgyeleg.
- Ne engedd, hogy bántsa!
- De ha megölöm azt a ribancot, engem is megölnek! - kiáltott fel Damon dühödten.
- Kedvesem - mosolygott rá Lilith - tudod, hogy kedves vagy a szívemnek, és nem bántanálak, de Ő egyenlőre erősebb, mint te. Meg sem tudnád ölni - mosolygott, majd mielőtt a férfi a szavába vághatott volna, komolyra változott kis arca. - Niklaus eljött ma hozzám - mondta. Damon felnevetett.
- Kérte tőled a kiadásom, ugye? Nem hisz az Ősboszorkáknak, ezért párviadalt akar, ugye? - kérdezte reménykedve, hisz vadul vágyott a harca a nagy hatalmú Vámpírúrral. De Lilith megrázta a fejét.
- A védelmét ajánlotta neked, Damon. Ha meg tudod ölni azt a perszónát, ő a védelmébe vesz.
- Nincs szükségem SENKI védelmére! - üvöltötte Damon magából kikelve. A trónterem ablakai remegni kezdtek, és mély sötétség ereszkedett a páholyba, ahogy a vámpír haragja szétterjedt. Lilith kedvesen nézett rá.
- Tudom, hogy technikailag erősebb vagy nála, kedves. De az ő védelme sokat ér itt! Láttál már olyat meghalni, akit Niklaus védett? Ugye, hogy nem? - nézett bájosan az előtte tomboló, sötét istenségre hajazó férfira. De az megvetően pillantott rá, aztán elfordult.
- Nem fogadom el a segítségét. Bármi más, Úrnőm? - ejtette maró gúnnyal a rangjelzést. Lilith felsóhajtott.
- Menj vissza - lehelte, aztán tehetetlenül bámulta az egyre távolodó rémalakot.
Damon nyomában csattogtak az ablakok, és csapódtak az ajtók. A kis Hercegnő pedig trónjáról mosolyogva oszlatta el a sötétséget, melyet a haragos isten hagyott maga mögött.***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése